Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

A nagyvezíri előterjesztés 39 Mikor kellett telhist írni? Általánosságban azt lehet mondani, hogy telhis írására bármilyen esemény okot szolgáltathatott. Az a központi adminisztrációnál megfigyelhető sajátosság, hogy a kiállított iratok és oklevelek többsége nem saját kezdeményezésre, hanem valamire válaszul születik meg, a nagyvezíri beadványokra ugyanúgy érvényesnek látszik. Az általam ismert telhisek több mint a felében a megírás okaként valamely szultáni leirat rendelkezéseit jelölik meg. Ha ezekhez a „kísérő-összefoglaló" telhiseket is hozzászámítjuk, akkor nem lehet kétséges, hogy a nagyvezíri felterjesztések döntő hányadát nem saját megfontolásból vetették papírra. Azok az esetek, amikor a nagyvezírek telhisei nem szultáni megkeresésre válaszolnak, még mindig túl nagyszámúak ahhoz, hogy kimerítően számba vehessük őket. Mégis megnevezhetünk bizonyos állandó eseményeket, történéseket, alkalmakat, amikor a nagyvezír várhatóan telhisszd tájékoztatta az uralkodót, vagy annak révén tudakolta meg a szándékát. Néhány ilyen jellemző vagy visszatérő, telhist eredményező „ok-csoportot" tekintünk át a következőkben. 1./ Kétségtelen, hogy telhis írására leggyakrabban javadalom (<#r/í7c)-adományozásokkal és hivatali kinevezésekkel kapcsolatban került sor, összhangban azzal a ténnyel, hogy az oszmán államapparátus tevékenysége döntően a javak begyűjtésében és újraelosztásában merült ki. Idevágó források és konkrét vizsgálatok hiányában egyelőre csak kevés bizonyosat tudunk arról, hogy mely posztok és javadalmak megszerzését kellett feltétlenül telhis útján kérvényezni. Tevkii Abdurrahman pasa kánunnáméjának egyik passzusa érinti ugyan ezt a kérdést, de nem ad egyértelmű eligazítást: Sadr-i cfzam dahi kurb-i padisahide ólmok hasebiyle bcfz-i manasib ve cihatt tevcih icün telhis edegelmislerdür. Amma ríkab-i hümayundan mufarakat etse mesela serdarlikla sefere cikup gitse tevcihatun cemi

c

nde telhise muhtac degildür (mivel pedig a nagyvezírek a szultán közelében tevékenykednek, néhány poszt és prebendum betöltése végett telhist szoktak benyújtani. De ha a nagyúri kengyeltől eltávolodnak, például hadvezéri megbízatással hadjáratra vonulnak, nem minden kinevezéshez van szükség telhisxo).

11 Az idézet első fele azt sejteti, hogy az állásoknak csak bizonyos körére terjedt ki a telhissz&l való kérvényezés kötelezettsége (vagy inkább „szokása"), a második rész megfogalmazása viszont olyan értelmezést is megenged, hogy a hadjáratokon kívüli időszakokban valamennyi kinevezéshez telhisre volt szükség. A rendelkezésünkre álló íe/fa's-gyűjteményekben ritkán fogalmaznak meg idevágó szabályokat vagy szokásokat, de az jól látszik, hogy a legmagasabb posztoktól a legjelentéktelenebb járadékokig mindenféle dirlik adományozása tárgyában terjesztettek be telhiseket. A felterjesztések egy részében a nagyvezír jól láthatóan feladatköréből adódóan, néha kifejezetten a szultán felszólítására fogalmaz meg javaslatokat, s ezek többnyire a legmagasabb hivatalok betöltésére vonatkoznak iyezir, bas defterdár, defterdár, nisanci, kadi-i c

asker, yenigeri agasi, yenigeri katibi, muhasebeci, silahtar aga, gavus basi, kapu agasi, zarbhane naziri, Rumili beglerbegisi, piyade begligi stb.). Máskor önjelölt beglerbégek, szandzsákbégek folyamodványait továbbítja, amiből arra következtethetünk, hogy az ilyen állásokat szintén a nagy vezír közvetítésével lehetett megpályázni. Ezt látszik megerősíteni a Szinán-féle gyűjtemény egyik telhist, amely egyúttal arra is rávilágít, hogy a kisebb dirlikek (gedik, vazife) adományozása is mindinkább a telhis-mechamzmm keretében történt. E beadvány szerzője belenyugvással veszi tudomásul, hogy a szultán nem engedélyezi tüzér, fegyverkovács, udvari szpáhi, kapuőr, janicsár újonc, udvari kézműves állás betölté77 [Tevki

c

i <•Abdurrahman Pasa,]: Osmanh kanunnameleri. (In: Milli Tetebbular Mecmuasi. 1. 3. 1331 [1912—13].) 498. (A továbbiakban: TAR) Ezt a gyűjteményt röviddel 1678 után állították össze, de jelentős részében XVII. sz. közepe előtti anyagot tartalmaz.