Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

A nagyvezíri előterjesztés 35 megvilágításának, az érzelmi ráhatásoktól sem mentes érvelési mód okozza, hogy sokszor érezzük túlméretezettnek az írásokat. Időnként az a benyomása támad az embernek, hogy ügyek elintézése céljából készített iratok helyett politikaelméleti értekezéseket tart a kezében. Ha a személyes érdekeltség hiányzik, a beadványok jóval tárgyszerűbbek, sokkal inkább a lényegre szorítkoznak. A telhisék túlnyomó többsége egyeden témával foglalkozik. A Revan 1943 anyagának hevenyészett statisztikai vizsgálata azt mutatja, hogy mindössze 10—15 % -ra rúg azoknak a telhiseknek az aránya, amelyekben kettő vagy annál több, egymással össze nem függő kérdés kerül terítékre. A telhisék szövegezéséről elmondható, hogy a legnagyobb mértékben igazodnak az oszmán közigazgatási hagyomány személytelen, távolságtartó ideáihoz. Ha a név nem lenne feltüntetve, számos darabról önmagában lehetetlen volna megállapítani, hogy melyik nagyvezírhez tartozik. (Egyébként sokszor ez a helyzet.) Az egyéniség elrejtése, a bebújás a frázisok mögé ugyanakkor nemcsak a tradícióból fakadó elvárás volt, hanem a felelősség elhárításában is jó szolgálatokat tett. E tekintetben ismét csak Szinán pasa jelent bizonyos kivételt, akinek erős egyénisége az általa „ihletett" telhisekből is gyakran átsugárzik. A telhisék nyelvezetében a korszak udvari beszélt nyelve tükröződik vissza. Időnként az olvasó úgy érzi, mintha a nagyvezír szóban próbálná meggyőzni az uralkodót az igazáról. Aligha véleüen ez, hiszen mint látni fogjuk, a beadványok egy részét (jóllehet egyre kisebb hányadát) még jó ideig úgy olvasták fel a szultánnak, s a megfogalmazáskor ezt a körülményt szem előtt kellett tartani. Érdekes, hogy Szinán telhiseiben még meglepően sok török szó és mondás, törökös fordulat bukkan elő, de ezeket a későbbiekben — főleg a XVIII. században — teljességgel kiszorítják a perzsa és az arab elemek. A telhisék alkalmi bőbeszédűségével szemben a szultánok válaszait kimondott szűkszavúság jellemzi. Az esetek jelentős részében a hatt-i hümayun egy-két szóból áll, de ha ennél hosszabb, akkor is ritkán lép túl egy-két rövid mondaton. Az ennél terjedelmesebb, érvelést is magában foglaló uralkodói megnyilatkozások kivételesnek számítanak. Felismerhető az a tendencia, hogy az adományozásokkal kapcsolatos döntéseket a lehető legrövidebben közlik, ám ha a szultán elégedetlen valamivel, vitája van a nagyvezírrel, vagy valamilyen konkrét kívánsága van, akkor kissé hosszabban adja tudtul elhatározását. A hatt-i hümayunokat az uralkodók általában a telhis szövege fölé, attól kissé balra írták a papírosra. (Az önálló leiratoknál természetesen más a helyzet, ott üres papírra — beyaz üzere — került a rendelkezés.) A Szinán-féle fé//i/s-gyűjteményben szintén a vonatkozó beadványok fölé másolták a szultáni válaszokat. Ez az eljárás közelebb áll az egykor volt napi gyakorlathoz, mint az a megoldás, amit az Orhonlu által kiadott gyűjteményekben követtek. Itt a másoló(k) a margóra írták a hatt-i hümayunokat, s azt is feltüntették, melyik uralkodótól származnak. A telhisék egy részénél mindennemű uralkodói „kézvonás" hiányzik, de ez nem feltétlenül azért van, mert az uralkodó nem látta vagy nem adott rájuk választ. Az Esőd Ef. 2236 jelű kéziratban az ilyen telhisékhez az agiz cevabi (szóbeli válasz) megjegyzést tették, de mint ki fog derülni, ez nem mindig fedi a valóságot. A hatt-i hümayunok egy további csoportja, mint láttuk, a telhisék szövegében „bújik meg". S. Faroqhi a rendelkezésére álló anyag alapján hajlott annak elfogadására, hogy ezekben az idézetekben híven, változtatás nélkül adják vissza a szultánok szavait.

61 Egyes telhisék valóban alátámasztják Faroqhi sejtését, viszont éppen a Szinán-féle beadványok között akadnak olyanok, amelyekből kiviláglik, hogy néha csak a szultáni mondandó lényegét idézték fel, s nem ragaszkodtak a leirat teljes vagy szó szerinti beemeléséhez.

62 61 S. Faroqhi: Die Vorlagen. 27. 62 Változtatás nélkül idéz: C. Orhunlu: Telhisler. 7. sz.; előzménye: uo., a 6. sz. irat végén. Hellyel-közzel (és két részletben) idéz: Revan 1943, fol. 33a; előzménye: Istanbul, Süleymaniye Ktp., Esad Ef. 2236, fol. 70b (ugyanez a telhis megtalálható Revan 1943, fol. 40a—40b-n is, de ott a hatt-i hümayun lemaradt).