Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - KRÓNIKA - Szekeres József: Ort János (1914–1993) / 263–265. o.

Krónika 263 Ort János (1914-1993) 1993. május 4-én, 79 éves korában, rutinszerű kórházi kezelés befejezése előtt, váratlanul elhunyt dr. Ort János, aki a magyar levéltárügy 1942—1974 közötti három évtizedes történetének, szakmai körökben közismert, több levéltárban is vezető tisztségeket ellátó személyisége volt. 1914. március 15-én született Nagypáliban (Zala megye). Édesapja községi tanító volt, aki még ugyanazon évben, röviddel az első világháború kitörését követően elesett a harcvonalban. Ort János mint hadiárva, a kecskeméti Országos Tanítói Árvaház bentlakásos növendékeként végezte középiskolai tanulmányait. 1932-től a tanítói Eötvös Alap támogatásával a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett. 1936-ban magyar—latin szakon szerzett diplomát s ,,Irodalomesztétikái kérdések Kazinczy Ferenc korában" című értekezésével megszerezte a bölcsészeti doktorátust. Értekezését ugyanazon címmel nyomtatásban is közreadta az Eötvös Alap támogatásával (Bp., 1936. 54 p.), mégsem e műve volt az első, mintegy háromtucatnyira tehető publikációs tevékenysége terén, mert már 1932-ben ,,Földem és virágom" címmel — az árvaház támogatásával — megjelentethette gimnazistaként írott válogatott verseit. Az 1930-as évek szorongató értelmiségi-munkanélküliségének közepette a fiatal diplomás kulturális munkakörben történő elhelyezkedésére nem nyílott lehetőség. Ezért 1936 októberében az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) kiépülőben lévő szervezetében kisegítő munkaerői állást vállalt. Fél évtizedes biztosítói pályafutása során csupán a segédellenőri besorolást érte el. Az OTI orvos-aligazgatója, a későbbi neves orvostörténész professzor, Gortvay György felfigyelt az ambiciózus fiatalemberre s személyi titkáraként maga mellé vette. E minőségében a közgazdasági egyetemen kiegészítő jellegű társadalomtudományi, államigazgatási és gazdaságtudományi kollégiumokat végezhetett. 1938—1941 között, egyidejűleg saját továbbképzésével az OTI Társadalomegészségügyi Intézete és Múzeuma keretében az esti munkástagozat előadásait szervezte. E tevékenységéről a Munkaügyi Szemle 1940. évfolyamában számolt be. 1940-ben, amikor mentora az Állami Munkaközvetítő Hivatal vezetője lett, Ort János elkészítette az ifjúmunkások munkaközvetítésének tervezetét. Tevékenysége elismeréseként 1941-ben kinevezték a Hivatal osztályvezetőjének. E munkakört nem foglalta el, mert a korábbi években folytatott munkássága során megismerkedett a levéltárakkal s kedvet kapva az ottani szakmai és tudományos tevékenység végzéséhez, azon fáradozott, hogy a törvényhatósági levéltárak egyikében nyerjen alkalmazást. E törekvése jegyében pályázatokat nyújtott be levéltári állásokra. 1941-ben, amikor több erdélyi levéltárban üresedésben lévő állásokra pályázatokat írtak ki, a Magyar Országos Levéltár és a Nemzeti Múzeum ajánlásával benyújtott kérelme eredményt hozott számára. 1942-ben először a Szolnok-Doboka megyei Dés főlevéltárnokává nevezték ki, majd márciusban értesítést kapott, hogy Nagyvárad városi levéltára főlevéltáraokává választották. Ez utóbbi állást foglalta el, majd 1 éves Országos és Fővárosi Levéltár-i gyakorló szolgálat alapján levéltárosi szakvizsgát tett le. Nagyváradi főlevéltárnoki tisztében számtalan mentességet biztosító igazolást állított ki a korszak zsidótörvényei alapján zsidónak minősített s üldözésben részesülő lakosok részére. 1944. őszén újból az Országos Levéltárba került, majd féléves frontszolgálat és rövid hadifogság után 1945 májusában az államtitkárrá kinevezett Gortvay professzor felkérésére a Népjóléti Hivatalban folytatta szolgálatát. 1946 májusában pályázat útján elnyerte Vas megye főlevéltárnoki tisztét, és átvette a szombathelyi megyei levéltár vezetését. E munka-