Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - KRÓNIKA - Szekeres József: Ort János (1914–1993) / 263–265. o.

264 Krónika körében közreműködött a megyébe telepített központi kormányzati szervek irattárainak felkutatásában, családi levéltárak mentésében s a régi megyeszervezet iratainak levéltári átvételében. Egyidejűleg munkatársi gárdájával hozzákezdett a levéltár többszörösére duzzadt iratainak rendezéséhez és segédletekkel való ellátásához. 1951-ben, a Levéltárak Országos Központja Pest megye Levéltárának vezetőjévé nevezte ki, majd 1952. július l-jétől csoportvezetői besorolásban a Budapesti 1. számú (Fővárosi) Levéltárba helyezték át. 1957 márciusától 1959 februárjáig a Fővárosi Levéltár megbízott igazgatója, 1959—1963 között igazgatóhelyettese, 1964-től 1969-ig és 1970—1974 között osztályvezetője; közben 1969—1970 között újból az intézmény megbízott igazgatója volt. 1974-ben a levéltár akkori vezetője — a régi szaklevéltárosi gárda lecserélésének hibás elgondolása jegyében — nyugállományba helyezte. Ort János a Fővárosi Levéltárban eltöltött több mint két évtizedes működése során kibontakoztathatta szakmai képességeit és pozitív emberi tulajdonságait. Érdeklődése az újkori városigazgatási iratanyag feldolgozásának irányába fordul. Munkássága tengelyébe Budapest 1873—1950 közötti forrásanyagának rendezése, alap(kiadvány) leltározása, feltárása és megismertetése kerül. Az 1959-ben — jelen sorok írójával együtt — közzétett „Budapest főváros törvényhatósági és tanácsköztársasági szerveinek levéltára'' (Bp., 1959. 344 p.) című kiadványa mindmáig a legalaposabb és leginkább használt levéltári segédlet. 1965-ben látott napvilágot „A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873—1944." (Bp., 1965. 122 p.) című munkája. Közben a városigazgatás és ügyvitel történetére vonatkozó kutatásokat is folytatott, melyek eredményeként elsőként tárta fel az 1918—1919. évi forradalmi időszak Budapestre vonatkozó városvezetési és városigazgatási rendelkezéseket s azok gyakorlati kihatásait. Levéltárelméleti kutatásainak tárgyát képezte az iratok forrásértékének megállapítására szolgáló alapelvek és követelmények komplexumának összegezése. E vonatkozásban folytatója és továbbvivője volt a levéltárban még az 1930-as években megkezdett iratselejtezések elméleti és gyakorlati tanulságainak összegezéseire irányuló vizsgálatoknak. Számos ezirányú publikációjának a Levéltári Híradó és a Levéltári Szemle biztosított közfigyelmet. Több éven át vezette a Levéltárak Országos Központja módszertani kollégiuma iratselejtezési szakbizottságát, mely egyebek mellett a korabeli selejtezési jogszabályok véleményezését is végezte. Fővárosi levéltári vezetői megbízásai közül különösen az 1957—1959. évi marad emlékezetes egykori munkatársai körében s a levéltártörténet lapjain. Az intézményből került ki az 1956. évi Országos Levéltári Forradalmi Tanács vezetője és három tagja. Ugyancsak több munkatárssal kapcsolatban a forradalmat követő megtorlások során felvetődött az „ellenforradalmi tevékenység" vádja. Ort János humánus és mérsékelt emberi magatartásával, hosszú és szívós tárgyalások útján elérte, hogy komolyabb megtorlásban senki sem részesült. E nehéz hónapokban mindenkiért kiállt, mindenkit igyekezett megvédeni s bátor fellépésével eredményeket is felmutathatott. Nemcsak a kollégákat, hanem a hozzátartozóikat is igyekezett mentesíteni az üldöztetésektől. Sőt, több állását vesztett személyt is alkalmazott, s ezzel nemcsak megélhetést, hanem biztonságot jelentő állást is nyújtott részükre. Az őáltala teremtett emberi légkör és kedvező munkahelyi feltételek biztosították az állásukból eltávolított s lefokozásként a levéltárba , ,száműzött" történészeknek, hogy tudományos tevékenységüket — levéltári kötelékek közepette — zökkenőmentesen folytassák. Itt említendő az is, hogy 1955-től tagja volt a Közalkalmazottak Szakszervezete Elnöksége mellett működő levéltáros bizottságnak, amely az általános érdekvédelem mellett a szakma egészét érintő számos, pozitívnek értékelhető állásfoglalásával igyekezett javítani a levéltárügy elhanyagolt viszonyain. A levéltár dolgozóinak érdekvédelmét választott intézményi szakszervezeti tisztségviselőként több ciklusban is igyekezett eredményesen ellátni. 1969—1970. évi újabb levéltárigazgatói megbízása idején tárgyalásokat kezdeménye-