Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Bullarium Poloniae. Ediderunt et curaverunt Irena Sulkowska-Kuraś et Stanislaw Kuraś. I. 1000–1342. Romae, 1982., II. 1342–1378. Romae, 1985., III. 1378–1417. Romae-Lublini, 1988. / 207–208. o.

IRODALOM BULLARIUM POLONIAE Ediderunt et curaverunt: IRENA SULKOWSKA—

KURAS ET STANISLAW KURAS I. 1000-1342. Romae, 1982. 386. p. H. 1342-1378. Romae, 1985. 483. p. III. 1378-1417. Romae-Lublini, 1988. 301 p. Nem kevesebbre vállalkozott a szerzőpáros, mint a Lengyelországra vonatkozó pápai iratok regesztában való közlésére. A kötet címe ugyan félrevezető, hiszen a ,bullarium' szó azt sugallja, mintha csak a lengyelországi vonatkozásban kiadott pápai bullákat, sőt szűkebb értelemben véve, kiváltságokat tartalmazó selyemzsinóron függő ólompecséttel megerősített pápai okleveleket vette volna számításba. Meglehet, hogy a szerzők eredeti szándéka ez volt, s biztos, hogy más hasonló címen megjelent kiadványok is hatást gyakoroltak rájuk a cím megválasztásában. A munka közben adódott azonban számukra a lehetőség, hogy minden olyan pápai írást bevegyenek a köteteikbe, melyek Lengyelországra vonatkoznak. Ami a vállalkozás formai részét illeti, a lengyelek sem büszkélkedhettek azzal, hogy intenzíven bekapcsolódhattak a Vatikáni Titkos Levéltárban folyó nemzetközi kutatásba, így azután a nagy nemzetközi vállalkozásokból kimaradva, kénytelenek voltak a saját nemzeti történetükre vonatkozó vatikáni források gyűjtéséhez látni. Évtizedek óta nemzetközi összefogással folyik a középkori pápai oklevelek publikálása. Ez részben az egyes országokban található eredeti oklevelek kiadását, részben azonban a Vatikáni Titkos Levéltárban található registrumokba másolt szövegek közlését jelenti. A pápák avignoni korszakának registrumait a francia tudósok kezdték publikálni, s jelentős eredményeket értek el benne [lásd Levéltári Közlemények 61. (1990) 197—201.]. Adva volt tehát a lengyel tudósoknak a példa, amelynek segítségével összegyűjthetik és kiadhatják a nemzeti történetükre vonatkozó pápai forrásokat. Formájában is sok hasonlóságot mutat a ,Bullarium Poloniae' és az avignoni korszak forrásait publikáló francia vállalkozás. Nem véletlen, hiszen a lengyelek a saját köteteiket elsősorban az avignoni registrumokat is kiadó École Francaise de Romé, a Római Francia Intézet pártfogásával tudták csak elkészíteni. A kötetek megjelentetésén a Lengyel Tudományos Akadémia Történeti Intézete és a Lublini Katolikus Egyetem is fáradozott, sőt a II. kötet nyomtatásának költségeit a „II. János Pál" Lengyel Egyháztörténeti Intézet vállalta, a III. kötet kiadásánál pedig az oroszlánrészt már az említett egyetem és intézet állta. A kötetek latin nyelvűek. Az egyes kötetekben időrendben sorakoznak a források. Általában rövid latin regeszta, olykor a teljes szöveg után felsorolják azokat a helyeket, ahol az illető szöveg valamilyen formában fentmaradt, mégpedig első helyen az eredetit, majd a registrum(ok)ban és másutt lévő másolato(ka)t és végül a kérvényt, valamint közlik, hol adták ki az oklevél szövegét. Minden kötet végén alapos index található, amely lehetővé teszi a kötetenként csaknem kétezer regesztában a keresést. Segítségével örömmel fedezhetjük fel, hogy számtalan forrásban találunk magyar vonatkozásokat is. Az I. kötetben bevezető tanulmány tájékoztatja franciául a kiadvány használóit Lengyelország középkori egy-