Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.

Bakach-Bessenyey György 1943—1944. évi tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival 197 főnök — aki ez irányban konkrét utasítással láttatott el — jelenlegi utazásának

166 Hitler főhadiszállására. Ugyancsak teljes mértékben egyetértek Veled abban a tekintetben is, hogy katonai előkészületeinket a legnagyobb csendben, minden provokatív él nélkül kell végrehajtanunk, mint kizárólag saját ügyünket

, amely teljesen független attól a helyzettől, amelyet a jelenlegi háborúban a viszonyok alakulása következtében elfoglalni kényszerültünk. Ezzel szemben azonban rá kell mutatnom arra, hogy a Kárpátok védelmének kérdése nem fog máról holnapra hirtelenül és váratlanul felmerülni, mert az orosz hadsereg adott esetben nem fog egy vacuumból felbukkanni, mint például 1939-ben, Lengyelország összeomlása után, hanem a visszavonuló német hadsereggel való kooperáció kérdése, illetve a visszavonuló német hadsereg további sorsa már az orosz csapatok megjelenése előtt aktuálissá válik. Katonai természetű kérdésekről lévén szó, nem fűzök nagyon sok reményt ahhoz, hogy taktikázással, tárgyalgatással időt nyerhessünk. Tehát a németekkel való szembefordulás kérdése, amelyet Te egy hosszabb tárgyalási periódus után látsz fölmerülni, reánk nézve sokkal kedvezőtlenebb körülmények között prezentálódnék. Elképzelhetetlen, hogy a magyar közvélemény, de a magyarság túlnyomó többsége is meg tudná érteni azt, ha mi az orosz előnyomulás veszélyének hatása alatt szembe fordulnánk a németekkel. Az elképzelhető, hogy németek és angolszászok között az utóbbiak javára optáljunk, de teljesen elképzelhetetlen, hogy a német—orosz alternatíva esetében az oroszok javára és a németek ellen foglaljunk állást, hogy a németekkel való konfliktust az orosz jóindulat megnyerése érdekében vállaljuk. Ebben az esetben olyan szörnyű szakadás állana be a magyarságban, amely nem a politikai, hanem a társadalmi választóvonalak szerint alakulna, tehát a társadalmi forradalmat jelentené német megszállás, harctérré válás, majd pedig orosz megszállás által súlyosbítva — last but not least

167 — a románnal a hátunkban! Mindezért az a bizonytalan plusz, hogy ilyen esetben a szovjet megszállás valószínűleg kevésbé rosszindulatú volna és hogy ez a körülmény lehetővé tenné barátainknak is, hogy szót emeljenek érdekünkben, rendkívül kevés kárpótlást jelent, attól eltekintve, hogy a lengyel vagy a balti példa igen kevés reményt nyújt abban a tekintetben, hogy a jó- és a rosszindulatú orosz megszállás között oly lényeges különbségek lennének, amelyek a vázolt sorscsapások — mert ez már nem kockázat — önkéntes felidézését a hosszúlejáratú nemzeti érdekek szempontjából indokolttá vagy legalábbis menthetővé tennék. Némi reményt én is látok abban, hogy egyrészt az oroszok nem fognak szükségszerűen a Kárpátok ellen frontálisan támadni, másrészt, hogy a német bizalmatlanság velünk szemben orosz vonatkozásban mégsem fog oly mértékben, mint angolszász vonatkozásban, megnyilvánulni. Az oroszoktól a magyar közvélemény széles rétegei őszintén félnek, azok is, akik egyébként az angolszász orientáció hívei lennének. Ezt tudják a németek és ezért talán nem fognak ebben az esetben annyira gyanakodni. Másrészt viszont elképzelhető, hogy disztanszírozási törekvéseink ismeretében készséggel használják fel majd az alkalmat arra, hogy 1944 tavaszán az eddiginél szorosabb mértékben láncoljanak magukhoz. Arról azonban biztosíthatlak, hogy igyekezni fogunk halogató és disztanszírozó politikánkat addig folytatni, ameddig ez egyáltalában lehetséges és adott esetben az összes — ma talán még nem is mutatkozó — tényezők figyelembevételével döntésünket meghozni. Egyelőre és pillanatnyilag azonban — és ezt nem győzöm hangsúlyozni — csak németorosz alternatívát látunk. Szívélyesen üdvözöl igaz barátsággal Ghyczy Jenő 166 Szombathelyi Ferenc 1944. január 24-én tett látogatást a német főhadiszálláson. 167 Utoljára, de nem utolsósorban.