Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.
Bakach-Bessenyey György 1943—1944. évi tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival 175 Sztálinnak könnyebben adhassanak lehetőséget németekkel való megegyezésre. Itt még különös, hogy a keleti front rossz helyzete dacára a németek onnan csapatokat irányítanak a Balkán és Olaszország felé, ami megerősíti azon rég táplált gyanúmat, hogy a németek Európát inkább orosz, mint az angolszászoknak dobják oda. Rendkívül sokat foglalkoztatott utóbbi napokban a Mussolini kormány elismerésének kérdése. A németek nagyon határozott kívánsággal jönnek elő. Sztójay követet 95 is leküldték repülőgépen Ribbentrop 96 ugyan barátságos hangon tartott üzenetével, amelyek azonban (sic!) nem nélkülözik a fenyegetést sem. Jogi felfogásunknak sehogysem felel meg az a tény, hogy a német kormány Mussolini köztársasági kormányát mint az egyedüli legitim olasz kormányt ismerjük el [sic!]. Mutassál rá beszélgetéseidben, hogy a magyar történelemben jogainkat mindig a folytonosság alapján kívántuk érvényesíteni így tehát eltértünk volna egy nagyon értékes jogi elvtől azáltal, hogyha Mussolini kormányát de jure elismerjük és ezáltal — német interpretátio szerint — detronizáljuk a Savoyai házat, ami természetesen őrültség lett volna. A körülményeknek engedve elismertük Mussolini kormányát de facto. Ebből következik, hogy elismertük de facto azon területen, amely hatalma alatt áll. Mutassál kérlek rá beszélgetéseidben arra is, hogy a tárgyalások húzásával távolságot akartunk nyerni az egyéb államok elismerése és a miénk között. Ghyczy s. k. Rejtjelezett szöveg gépelt átirata. 9. sz. alatt felvéve a gépelt dokumentum-összeállításba. 9. Bern, 1943. október 14. Bakach-Bessenyey György követ Ghyczy Jenő miniszterhez Kedves Barátom! A futárjáratok elégtelensége folytán október 5-én kelt levelem 97 részben már tárgytalanná vált éspedig úgy a Máriássynak szánt szerep tekintetében, mint sajnos a magyar kormány politikája iránti elismerést illetően is. Akkor, amikor Washingtonban külpolitikánk kedvező megítélésre talált, s State Department még azon benyomás alatt állott, hogy a magyar kormány a rá nehezedő német nyomás dacára, az olasz királyi kormánnyal való kapcsolatát de jure és de facto fenntartotta, míg a Mussolini rendszert csak de facto ismerte el. Azóta azonban Tlyler] beállítása szerint kitűnt, hogy 1./ a budapesti olasz követség a fascisták birtokában van, 2./ a magyar kormány egy képviselőt nevezett ki a Mussolini kormány mellé, 3./ Máriássyt és követségét Rómából visszavonta, 4./ Budapesten olasz királyi ügyvivő hivatalosan elismerve nincs. 98 — Mindezek alapján T[ylerj azt mondja, hogy ha eredetileg igaz volt is, hogy a magyar kormány fenn óhajtotta tartani hivatalos kapcsolatait a királyi kormánnyal, mindazonáltal a fenti okokból kifolyólag a helyzet ma az, hogy az összeköttetés tényleg megszakadt a magyar és az olasz királyi kormány között. 95 Sztójay (Stojákovits) Döme (1883—1946) — altábornagy, diplomata, politikus. 1936-tól 1944. március 22-ig berlini követ, majd augusztus 27-ig miniszterelnök és külügyminiszter. 96 Ribbentrop, Joachim von (1893—1946) — német nemzetiszocialista politikus, diplomata. 1938 februárjától 1945. április 30-ig Németország külügyminisztere. 97 Lásd: 7. sz. dokumentum. 98 A magyar kormány sem ekkor, sem később nem nevezett ki képviselőt Mussolini mellé, a budapesti királyhű diplomaták elismerésének külön deklarálását pedig — miután a Badoglio-kormányt ismerte el jogfolytonosnak — nem tartotta szükségesnek.
