Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.

Bakach-Bessenyey György 1943—1944. évi tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival 163 T[yler] felfogása szerint az utolsó pillanat mikor még aránylag ép bőrrel megmenekülhetünk az lesz, amikor Olaszország valamilyen formában kiválik a hadviselők sorából, mert ezzel a tripartit pactum

43 is, melyhez csatlakoztunk, lényegében megszűnik létezni. Jeleztem, hogy magyar kormány foglalkozik azzal a gondolattal, hogy ebben az esetben fontos elvi deklarációt tegyen, azonban T[yler] véleménye szerint ez nem elég, hanem a formális ürügy meglévén adva, azt fel kell használni a kiugrásra

. Elmondtam T[yler]nek mindazokat az érveket, melyek budapesti utasításaim alapján a kiugrási teória ellen felhozhatók voltak, de úgy látom nem túl nagy sikerrel, mert T[yler] a végén is csak azt hajtogatta, hogy egy bizonyos rizikót vállalnunk kell, mert végeredmény képen az angol és amerikai közvélemény, mely mindkét országban a külpolitika vitelére is nagy befolyással van, csak azt tudja rólunk, hogy a tengely hatalmakkal szövetkezve háborút viselünk ellenük, tehát szükség van egy spektakuláris gesztusra, mellyel indokolható lesz, hogy Magyarország miért részesül jobb elbánásban mint szövetségesei. Ha visszagondolok beszélgetésünk eme részére, azt kell mondanom, hogy T[yler]ra talán még az az érv tett legnagyobb benyomást, amikor azt kérdeztem tőle, hogy meg tudná-e mondani mi lesz jobb akkor ha egy elhamarkodott gesztus folytán Magyarország teljes megszállására kerül a sor? A szövetségesek szempontjából ez annyit jelent hogy Magyarország összes természeti kincsei és teljes mezőgazdasági és ipari termelése, továbbá úgy mint az a többi megszállott országokkal történik, egész munkaereje is ezentúl Németország rendelkezésére fog állani. Magyarország szempontjából pedig az összes fent említett javai elvesztésén felül még azt is jelenti, hogy mivel összes gyártelepei és vasútvonalai a németek szolgálatában állanak, városai pedig német parancsnokságokkal és csapatokkal lesznek megtömve, kérlelhetetlen bombázásban fog részesülni éppen azok részéről kiknek kedvéért a kiugrási műveletet végrehajtotta. T[yler] ettől az érveléstől némileg impresszionálva látszott, de azért nem változtatott álláspontján, ami bennem azt a benyomást keltette, hogy erre a pontra nézve Washingtontól kategorikus utasításai vannak. A bombázás kérdésével kapcsolatban sajnálkozásának adott kifejezést arra az esetre, ha az általa is annyira szeretett Budapest elpusztulna. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a bombázásnak elrendelésével kizárólag katonai és nem politikai indokok irányadók azt a kérdést intézte hozzám, hogy biztosíthatnám-e arról, hogy Budapesten nincsenek német csapatok vagy parancsnokságok és hogy a Budapesten átfutó vasútvonalakon nem történnek-e német csapatszállítások? Azt feleltem neki, hogy legjobb tudomásom szerint mindkét kérdésre nemmel felelhetek, de hogy teljes biztonság kedvéért még kérdést fogok intézni kormányomhoz. T[yler] erre azt kérte, hogy jelöljük meg azokat a vasútvonalakat, melyeken keresztül a csapatszállítások folynak, mivel lehetségesnek tartja, hogy ez esetben Budapest bombázása elkerülhető volna. Noha T[yler] szavaiból kivehető volt, hogy az általunk megjelölendő vasútvonalak bombázására valószínűleg sor fog kerülni, mégis azt hiszem, hogy olyan nagy érdekünk fűződik Budapest megkíméléséhez, hogy ennek a kérésnek eleget kellene tenni és a kért adatokat a valóságnak megfelelően meg kellene adni. Összefoglalóan az volt a benyomásom, hogy T[yler] személy szerint nagy megértéssel viseltetik a magyar kormány súlyos helyzetével szemben, de egyrészt ezeket nehezen tudja kormányával érzékeltetni, másrészt bizonyos pontokra nézve határozott utasításai vannak, melyektől nem térhet el. További benyomásom az volt, hogy ha ezt az értékes kapcsolatot nem akarjuk elveszíteni, nem szorítkozhatunk álláspontunk védelmére, hanem koncessziókat kell tennünk, melyek jelen esetben bizonyos számú csapat (esetleg repülők) Oroszországból való kivonása és a német csapatszállítások vonalának megjelölése lehetnének. 43 Triparit paktum — a Németország, Olaszország és Japán között 1940. szeptember 27-én megkötött Háromhatalmi Egyezmény, amelyhez Magyarország 1940. november 20-án csatlakozott.