Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.

156 G. Voss István Az amerikaiakkal folytatott tárgyalások jelentősége lényegesen nagyobb, mint azt eddig gondoltuk. Az 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. közötti berni megbeszélések főbb területei: Magyarország részvétele a Szovjetunió (a szövetségesek) elleni háborúban, illetve ennek mérséklése; a magyar csapatok hazahozatala a keletéi frontról és ezzel összefüggésben a magyar—orosz viszony kérdése; a Németországgal való szakítás és annak időzítése; katonai együttműködés a szövetségesekkel; hírszerzői jellegű együttműködés; Magyarország belpolitikai helyzete és az ország demokratizálásának kérdései. Az amerikai tárgyalópartnerek kezdetben bizonyos megértést mutattak a Szovjetunióban levő magyar csapatok hazahozatalának nehézségeivel szemben. A magyar kormány joggal hivatkozott arra, hogy csapatainkat a németek valójában túszként tartják a keleti fronton. Itt is felbukkan — akárcsak a magyar—brit tárgyalások anyagában, valamint Kállay Miklós és Szombathelyi Ferenc visszaemlékezésében — az az adat, hogy a magyar vezérkar 1943 november elején megpróbálta a németek előzetes egyetértése nélkül a magyar egységeket hazarendelni, amit a németek fegyveres fellépés kilátásba helyezésével akadályoztak meg.

10 A magyar kormány kiszolgáltatott helyzetét tehát az amerikaiak megértették, 1944 januárjától mégis egyre erőteljesebben sürgették e téren valami kézzel fogható eredmény felmutatását. Dulles és Tyler nem hagytak kétséget afelől, hogy az oroszok háta mögött, s még inkább a Szovjetunió rovására nem lehet szó semmiféle megegyezésről. Ok maguk az oroszokkal való kapcsolatfelvételt ennek ellenére kifejezetten nem sürgették, s bár tagadták, hogy a háború utáni befolyási övezetekről bármiféle megállapodás született volna, többször felhívták a figyelmet arra, milyen beláthatatlan következményekkel jár, ha a magyarorosz viszony teljesen elmérgesedik. Nyilván az ő hatásukra vetette fel Bakach-Bessenyey követ már viszonylag korán, 1943. október 28-án, illetve november 10-én kelt jelentéseiben, az oroszokkal való közvetlen tárgyalás szükségességét. Ezt azután egyre gyakrabban és egyre erőteljesebben követelte, de mindhiába.

u Különösen érdekes ezzel összefüggésben az az itt sajnos csak részleteiben közölhető vita, amely a követ és a külügyminiszter között 1943 december vége és 1944 március eleje között kibontakozott. Ebben BakachBessenyey György — anélkül, hogy külön utalna rá — alapjaiban kérdőjelezte meg Kállay miniszterelnök úgynevezett új külpolitikai koncepcióját, s bizonyította be, hogy Magyarország sem önállóan, sem a németekkel együtt nem lesz képes megvédeni keleti határait, s így egy orosz megszállás mindenképpen be fog következni. Az amerikaiak — ugyanúgy mint a britek — azt remélték, hogy az olasz kiugrás 1943 nyarán gyors láncreakciót fog elindítani Németország kis csatlósai körében, s így kezdetben a Németországgal való azonnali szakítást sürgették. Németország határozott fellépése Olaszországban és a szövetségesek itáliai hadjáratának lassú kibontakozása nyilvánvalóvá tette, hogy ez a követelés irreális. 1944 januárjában azonban ismét erőteljesen sürgették valami elhatározó lépés megtételét, vagy legalábbis annak kinyilvánítását, hogy 1. a magyar kormány a németek segítségének igénybevétele nélkül védi meg határait; 2. nem enged át német csapatokat az ország területén; 3. a németek fenti két pontra vonatkozó nyomásának fegyveres erővel is ellenáll.

n A magyar kormány azonban úgy vélte, hogy ha ilyen lépésre nem szánja el magát, akkor a két rossz — a német, illetve az orosz megszállás — közül 10 OL P 2066 7. dosszié: Ghyczy külügyminiszter 1943. november 21-én kelt levele Bakach-Bessenyey György követhez, valamint az itt közölt 18. sz. dokumentum. Vö.: Juhász Gyula (összeáll.): Magyar—brit titkos tárgyalások... i. m., 299.; Kállay Miklós: i. m. (1991.) II. köt. 59.; Szombathelyi Ferenc visszaemlékezése 1945. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Gosztonyi Péter. Bp., 1990. 29., valamint 59. old. 8. jegyzet. ii Vö.: 12., 15., 25., 27. és 28. sz. irat. 12 Vö.: 20., 22. és 23. sz. irat. A kérdésnek a Washingtoni Külügyminisztérium által való kezelésére: Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája... i. m. 381—383.