Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.

Bakach-Bessenyey György 1943—1944. évi tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival 155 illetve megbízásuk azonban nem volt. A szakirodalomból ismeretes, hogy Barcza György, korábbi londoni követ a Bethlen-Chorin csoport megbízásából és anyagi támogatásával magánemberként tartott fenn kapcsolatokat főként a Svájcban működő brit diplomatákkal és egyéb személyiségekkel.

6 Esetenként Dullesszal és Tylerral is találkozott. Munkáját természetesen a kormány tudtával és részben anyagi támogatásával végezte, s tevékenységét Bessenyeyvel egyeztette. Ghyka György korábbi washingtoni követ kiutazásának jellege kevésbé világos: a Bessenyey-levelezésben található homályos utalások szerint magas összeköttetései révén szerezte meg a kiutazásra vonatkozó engedélyt, s részben saját költségén tartózkodott kint. Bakach-Bessenyey Györgyöt 1943 augusztusában Budapesten Kállay Miklós miniszterelnök és Ghyczy Jenő külügyminiszter tájékoztatta a szövetségesekkel addig folytatott tárgyalásokról és az új állomáshelyén rá váró feladatokról. Elutazása előtt fogadta őt Horthy Miklós kormányzó is. Vichyből Bernbe való tényleges áthelyezése előtt csaknem egy hónappal, 1943. augusztus 28-án már meg is kezdte tárgyalásait A. Dullesszal és R. Tylerrel, s azokat 1944. március 19-ig megszakítás nélkül folytatta. Sőt a Sztójay-kormány megalakulása és a követi tisztről való lemondása után — mint a Követi Bizottság

7 tagja — továbbra is rendszeres kapcsolatot tartott fenn velük.

8 Ismeretes, hogy a berni tárgyalások megkezdésével csaknem egy időben jutott döntő szakaszába az angolokkal Isztambulban folytatott tárgyalás: Veress László 1943. augusztus 19-én közölte tárgyalópartnereivel, hogy a magyar kormány általa képviselt csoportja elfogadja a feltétel nélküli megadás elvét, de ragaszkodik ahhoz, hogy ezt egyelőre ne hozzák nyilvánosságra; a magyar hadsereg felkészült arra, hogy határait a németek ellen megvédje, és együttműködik a szövetségesekkel, hogy azoknak az ország megszállását megkönnyítse. Erre válaszul az angol kormány megbízottja szeptember 9-én átadta neki az úgynevezett előzetes fegyverszüneti feltételeket, amelyben a fenti kötelezettségvállaláson túl azt is előírták, hogy ha a magyar kormány a nyilvános állásfoglalásra még nem is látja elérkezettnek az időt, azt mindenképpen elvárják, hogy megszakít minden együttműködést Németországgal, és obstrukciós-késleltető kisebb szabotázsakciókat hajt végre, végül a katonai együttműködés előkészítésére megfelelő katonai szakértőt küld Isztambulba. Fontos lenne tudni, hogy a Bernben tárgyaló felek ismerték-e ezt a megállapodást. Bár a 11. szám alatt közölt dokumentumban a külügyminiszter megemlíti, hogy az angol követség Isztambulban fogadta a magyar kormány megbízottját, valószínűnek látszik, hogy az előzetes fegyverszüneti feltételekben történt megállapodást sem Bakach-Bessenyey György, sem Dullesék nem ismerték. Ha ugyanis ismerték, akkor miért kellett hónapokon keresztül vitatkozniuk olyan feltételekről és kívánságokról, amelyeket a magyar kormány más képviselője már elfogadott? S a kérdést továbbgondolva: hitelesnek lehet-e tekinteni az Isztambulban a katonai együttműködésre tett nagy volumenű — egyébként teljesen irreális — javaslatot, ha utána Bernben hónapokig tartott, amíg a magyar kormány rászánta magát egy megfelelő felhatalmazással rendelkező katonai attasé kiküldésére, illetve két-három amerikai katonatiszt fogadására? Az alább közölt dokumentumok mindenesetre tovább erősítik az e vonatkozásban már korábban felmerült kételyeket.

9 6 Barcza György: Diplomata Emlékeim 1911—1945. Magyarország volt vatikáni és londoni követének emlékirataiból. I—II. köt. Bp., 1994. /Extra Hungáriám/. Emlékiratának részleteit korábban az Új Látóhatár 1983. évi 2. és 3. számában Borbánéi Gyula, illetve a Századok 1987. évi 2—3. számában Urbán Károly és Vida István tette közzé. 7 A Követi Bizottságot 1944. április 3-án alakították a Sztójay-kormánnyal közösséget nem vállaló disszidens diplomaták a szövetségesek megfelelő tájékoztatása végett. 1945 novemberéig működött. 8 OL P 2066 10. dosszié. 9 Lásd pl. Dombrády Loránd: A Kállay-féle kiugrási politika és a magyar katonai vezetés. (Hadtörténelmi Közlemények 1979. 4. sz. 523—550.) A dokumentum eltérő értelmezésére: Kállay Miklós: i. m. (1991.) II. köt. 126-135.