Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Molnár András: Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében, 1836–1839 / 129–152. o.

Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében 137 lésünkből kelt alázatos felírásunkban

17 Felségednek kegyelemmel telt atyai kebelében azon tántoríthatatlan bizodalommal, mellyel a magyar koronás királyához, aki az ő alkotmánya, törvényei és szabadságai sérthetetlen fenntartását, királyi szava, hitlevele és hitesküje alatt ígérte, viseltetik, de egyszersmind azon biztos reménnyel is öntöttük ki, hogy kérésünk igazsága hazánk írott és a természetnek is változás alá nem eshető törvényein alapulva az óhajtott sikert bizonyosan elnyerendi, és mindazok, melyek e szerencsétlenek[ne]k törvény elleni elfogatások, és letartóztatásokra nézve a Felséged királyi személyétől teljesen különböző kormánynak rendeletéből ez időig történtek, megszüntetni, s ők további letartóztatások s bíráltatások iránt a törvények szorosan megtartatni fognak. Mi a törvény mellett jobbágyi alázattal szólaltunk fel, de forró esdekléseink után az óhajtva reménylett orvoslás helyett vérző kebelünk[ne]k égető sebeit újabb sérelem súlyosítja, mert a m[últ] e[sztendő] Mindszent hó 10-ről 14007/1367 szám alatt kelt királyi válasszal

18 nemcsak Felségednek ezen felírásunk miatt támadott neheztelése adatik egyedül értésünkre, hanem egyúttal mi, hogy ez ügyben szavainkat Felségedhez jobbágyi tisztelettel felemelénk, mint hazánk törvényei s ősi szokásai ellen vétkezők[ne]k mondatunk. Felséges urunk, királyunk! Nem akarjuk mi a valódi bűnöst menteni, nem kívánjuk azt, ki ellen a bűn annak rendes útján megbizonyíttatott és a törvényes bíróság által minden törvényes rendnek megtartásával meg is marasztatott, a törvény által kiszabott bár legszigorúbb büntetés kemény súlya alól elvonni, hanem egyedül mint Felséged uralkodóháza s nemzetünk közt fennálló szövetségi kötelék szentségéhez állhatatosan ragaszkodók, mint a törvényes szabadságnak, de nem a féktelen zabolátlanságnak, a törvénynek, nem pedig az önkénynek hódolók, csak azt, amit a törvény, mit a közigazság, az igazság kiszolgáltatására nézve személy és körülállás válogatása nélkül megtartatni rendelnek, óhajtjuk e jelen esetben is sikeresíttetni. Törvényeink, jelesen az 1715. e[sztendei] 7. cikkely, mely a felségbántás és hazasértés bűnéért a befogatást előre való idézés és megmarasztás nélkül teljesíttetni egyedül azért engedi meg, hogy a vétkesek a büntetés elől meg ne szökhessenek, és bűnös céljaikat foganatba ne vehessék, a fennálló törvénykezési rendszernek mellőzésére szabadságot nemcsak nem ad, hanem az Ulászló 1. törvénye 10. cikkelye 3. §-a azt, hogy Őfelsége egy bírót is a fennálló rendszernek valaki kedvéért változtatására ne kényszerítsen, az 1659. 45 cikkely azt, hogy törvénytelen parancsok ki ne adassanak, a kiadottak[na]k egy bíró is helyt adni ne tartozzék, s az ezek mellett támasztott pörök magokból minden erő nélkül valók legyenek, az 1790/1. e[sztendei] 12. s 56. törvénycikkelyek azt, hogy hazánk soha parancsolatokkal, melyek az ítélőszékek által elfogadhatók sem lesznek, ne kormányoztassék, és hogy a már felállított, vagy jövendőre hozandó törvény által határozandó törvénykezési rend a királyi hatalommal meg ne változtassák, hanem az alkotott vagy jövendőre alkotandó törvények s a bevett országos szokás szerint tartozzanak a bírák ítélni, úgy, hogy a felségbántás és hívtelenség bűnei ezentúl a rendes törvényes bíróságoktól el ne vonattassanak, az 1805. e[sztendei] 5. cikkely pedig azt, hogy a vádlottak ítéletet a rendes törvényes úton kapjanak, egyenesen parancsolják. Hazánk törvényei ily világosan rendelkezvén, mi sem az 1805. e[sztendei] országgyűlésből a rendek által Sz[en]t András hó 2-ról tett felírás szavaival, melyben ők a felségbántás és hazasértés bűneiben résztvevőknek a pörben állítás előtt is befogatások elrendelését a királyi jogok és kötelességek közé tartozók[na]k kijelentik, sem az 1827. e[sztendei] 3. törvénycikkely rendeletéről meg nem felejtkezünk, mert valamint az idézett felírás a közállomány bátorsága fenntartása miatt egyedül csak a hazai törvényeken alapult, s azok szerint 17 Utalás a 3. sz. feliratra. 18 ZML. kgy. ir. 1837: 4.