Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Cseh Gergő Bendegúz: Az Országos Zsidó Helyreállítási Alap létrehozásának körülményei és működése, 1947–1989 / 119–127. o.
Az Országos Zsidó Helyreállítási Alap működése 121 laráció megfogalmazása. Az eredetileg önálló jogszabályokként elképzelt két jogi aktus az érintett felek hosszas tárgyalásai során öltötte a végleges, egységes formát. Természetesen a törvény megszületésének körülményeit vizsgálva nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy a külföldre hurcolt zsidó javak visszaszolgáltatásának egyik előfeltétele volt egy olyan törvény megalkotása, mely bizonyos mértékben garantálta (volna) a vagyonnak a zsidóság érdekében való felhasználását. Ries István igazságügyminiszter éppen erre a feltételre — illetve a visszaszerzendő vagyon igen jelentős voltára — hivatkozva tulajdonított hatalmas jelentőséget a törvény minisztertanácsi előterjesztésekor. Rákosi a minisztertanács ülésén államminiszterként szintén a hazahozatal, illetve a törvény megalkotása mellett érvelt, bár arra is felhívta a figyelmet, hogy politikai szempontból kellemetlen lehet a hatalmas — szerinte többszáz millió forintos, netán milliárdos — alap létrehozása a már amúgy is magasra csapott antiszemita érzelmek miatt. 1946 nyarán tehát már komoly kételyek merültek fel a külföldre hurcolt és majdan hazaszállítandó zsidó vagyonok sorsát illetően. Rákosi például kategorikusan ki is jelentette: a javakat — tekintettel az említett feszültségekre, illetve a Joint jelentős támogatásaira — nem lehet egyszerűen átadni a zsidóknak. Ahogy fogalmazott: ,,az elosztás tekintetében majd csinálnak [ti. az illetékes kormányszervek] valamit, ha már itthon vannak a javak." 4 Az alap későbbi működésére — mint látni fogjuk — alaposan rányomta bélyegét az itt még csak csírájában megnyilvánult kormányzati szándék. A megszületett törvényt egy történelmi áttekintés vezeti be, mely a magyar jogfejlődés általános tendenciájaként mutatja be az emberi jogok kiterjesztésének évszázados folyamatát. Az emelkedett hangú bevezető erről a hosszú útról való tragikus — részben idegen nyomásra való — letérésként értékeli az 1938—41 közötti zsidótörvényeket, illetve az 1944. március 19. után bekövetekezett, az akkori törvények szerint is jogtalan deportálásokat. A bevezető után a törvény 1. §-a tartalmazza a Nemzetgyűlés ünnepélyes deklarációját, mely a jogfosztó intézkedéseket az emberiség örök eszményeivel, a magyar nép erkölcsi felfogásával és a magyar jog szellemével ellenkező voltuk miatt mélységes megvetéssel bélyegzi meg. A törvény értelmében az alap egy Intézőbizottság vezetésével, a minisztérium felügyelete alatt működött, mely testület ezen jogát a miniszterelnök útján gyakorolta. Az Intézőbizottság elnökét és elnökhelyettesét a miniszterelnöknek a Magyar Izraeliták Országos Irodája és a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitfelekezet Központi Irodája javaslata alapján tett előterjesztésére a köztársasági elnök nevezte ki öt évre. Az Intézőbizottság tagjainak egyharmadát a miniszterelnök, kétharmadát az izraelita hitfelekezet említett képviseleti szervei jelölték ki. (A képviseleti arány meghatározásának politikai szempontjait élesen megvilágítják egy, a Gazdasági Főtanács által szervezett megbeszélésnek a történései, ahol Vas Zoltánnak, az Országos Tervhivatal elnökének és Nagy Ferenc miniszterelnöknek a véleményével szemben, akik sokallták a kétharmados zsidó részvételt a bizottságban, Rákosi véleménye döntött. Szerinte ugyanis a két szervezet lojalitása megfelelő garancia az alap majdani ,,helyes" működésére. 5 ) Olyan esetekben, ha nem volt egyértelműen megállapítható, hogy egy adott hagyaték az állam vagy az alap illetékességi körébe tartozik, egy háromtagú bizottság volt hivatott dönteni, melynek elnökét a közigazgatási bíróság ítélőbírái közül annak elnöke jelölte ki, míg egy-egy tagját a pénzügyminiszter és az alap Intézőbizottsága nevezte ki. Az Alap számára juttatott ingatlanok örökösödési illetékének kérdése sem nélkülözhette a politikai motívumokat. A már említett, a Gazdasági Főtanács által szervezett meg4 Jegyzőkönyv az 1946. augusztus 23-i, 132-es számú minisztertanácsi ülésről, MOL XIX-A-83. 5 MOL XXXIII-5-a, 18. tétel.
