Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Cseh Gergő Bendegúz: Az Országos Zsidó Helyreállítási Alap létrehozásának körülményei és működése, 1947–1989 / 119–127. o.

120 Cseh Gergő Bendegúz alatt üldözött személyek megsegítésére (adott esetben a kivándorlás támogatására!) való kizárólagos felhasználását. Ezenkívül az örökösödési illetékek és az átmenetileg átadott ingó- és ingatlanvagyonok bérleti díjának rendezetlensége is hozzájárult a zsidóságnak a Kormánybiztossággal szembeni bizalmatlanságához. A Kormánybiztosság munkájában a zsidó hitközség megbízásából közreműködött Grossmann Sándor

2 például a Belügyminisztériumban azt a szigorúan bizalmas információt kapta 1945 júliusában,

3 hogy ne is próbálkozzanak azoknak a vagyonoknak a sorsa felől érdeklődni, melyeket a pártok már birtokba vettek, mivel azok semmi esetre sem fognak az ingóságokról lemondani. (Általában az 1944-ben hatósági raktárakba szállíttatott, majd a megszerveződő új pártok által jóhiszeműen, eredetüket gyakran nem is ismerve felhasznált zsidó tulajdonban volt ingóságokról — főleg bútorokról — volt szó.) Az Elhagyott Javak Kormánybiztosságát 1948-ban megszüntették, a kezelésében volt vagyonoknak bizonyíthatóan zsidó eredetű részét pedig már a 13.160/1947 Korm. sz. rendelet értelmében az időközben felállított Országos Zsidó Helyreállítási Alapnak adták át. A hazai zsidóság jogegyenlőségét biztosítandó legfontosabb lépés a 200/1945 M. E. sz. rendelet megjelenése volt a zsidótörvények hatályon kívül helyezéséről 1945. március 17-én. A rendelet 2. §-a ünnepélyesen megállapította, hogy a zsidótörvények és a diszkriminatív rendelkezések a magyar nép alkotmányos érzületével ellentétben állnak, de a vagyoni kérdések rendezésére ez alkalommal nem került sor. A rendelet 10. §-a felhatalmazta a kormányt, hogy Budapest székesfővárosnak a polgári közigazgatásba való bevonásától számított harminc napon belül rendezze a zsidó vagyonok kérdését. A Nemzetgyűlés 1946 őszén tárgyalta meg és fogadta el az 1946.XXV. törvénycikket a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről. A törvény 2. illetve 3. §-a alapján az izraelita vallásuk vagy zsidó származásuk miatti üldözés következtében elhunyt személyek állami tulajdonba került (kerülő) hagyatékait az állam egy elkülönített, jogi személyiséggel bíró, az üldözöttek, illetve intézményeik támogatására szolgáló alapnak kellett átengedje. A törvény előkészítése során több kérdésben is elhúzódó vita bontakozott ki a kormány és a zsidóság képviselői között. Mivel nem vallásuk, hanem származásuk alapján üldözték a zsidóságot, felmerült a kérdés: a zsidó származású, de a keresztény vallásra már korábban áttért személyek után maradt javak kezelése mennyiben tartozik egyik vagy másik felekezet hatáskörébe? Ezt a kérdést az alap Intéző Bizottságának kinevezési módja rendezte a törvényben, illetve a végrehajtási utasítás 7. §-a szögezte le egyértelműen: ,,... a zsidó származásuk címén üldözött keresztény vallású személyek, valamint az ily személyek javára szolgáló intézmények az évenként kiosztásra kerülő segélyekben legalább egyötöd rész erejéig részesüljenek". Szintén vita tárgyát képezte a zsidóságnak az a követelése, hogy a törvényben mondassák ki: az alap a Palesztinába való kivándorlás támogatását is saját feladatának tekinti. Ez a pont a törvénybe nem került be, a 3. §-hoz fűzött előterjesztői indoklás éppen a törvényhozóknak a kitelepülést ellenző szándékát tükrözik: „De méltán reméli a kormány azt is, hogy a magyar zsidóság, mely a jelen törvénnyel elnyeri az őt méltán megillető erkölcsi elégtétel teljességét, feledni fogja az elmúlt korszak borzalmait és legkiválóbb elődeinek példájához híven, minden szellemi és anyagi erejének áldozatkész latbavetésével veszi ki részét Magyarország újjáépítésének hatalmas feladatából." Két külön szálon futó jogalkotási folyamat találkozott össze az 1946: XXV. törvényben. Egyfelől a jóvátétel rendezése, másfelől az üldözéseket megbélyegző ünnepélyes dek2 Grossmann Sándor a Joint Üzemszervező Rt. igazgatója, az American Joint Distribution Comittee magyarországi képviseletének főtitkára, később a Magyar Cionista Szövetség társelnöke. 3 Grossmann Sándor jelentése a Pesti Izraelita Hitközség számára, 1945. július 27., MOL XXXHI-5-b 34. tétel.