Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Borsa Iván: Ember Győző, a levéltáros / 5–15. o.

Ember Győző, a levéltáros 11 Az alapleltározás másik lényeges, ha nem is ennyire fontos következménye a levéltári anyag mennyisége mérésének új egysége, az iratfolyóméter bevezetése volt. Az alapleltár által rögzített csomó- és kötetszám nem vált be, az addig esetenként alkalmazott polcfolyóméter sem volt minden levéltár esetében megfelelő a változó polcmélységek miatt. Ember Győző megfogalmazása szerint ,,Egy iratfolyóméter mennyiségű az a levéltári iratanyag, amely lapjával egymásra vagy egymás mellé téve egy méter hosszúd Ez a mértékegység raktározási szempontból lényeges, és számos országban használatos, főleg olyanokban, ahol az iratokat bekötve könyvszerűen őrzik a polcokon, így ott az iratfolyóméter és a polcfolyóméter egybeesik. A törzsszámok megállapítása könnyítette a raktári egységek azonossági számmal való ellátását is. Minthogy minden raktári egység — kevés speciális kivételtől eltekintve — megkapta azt a nyomtatott feliratot, amely a fond/állag törzsszámát és címét foglalta magában, majd az egyes raktári egységek raktározási rendjük szerint fondonként/állagonként egytől kezdődően sorszámot kaptak, így tulajdonképpen minden raktári egységnek van azonossági száma. Ember Győző eredeti elgondolása szerint a belső használatra készült alapleltárak után az egész iratanyagról, az egyes szekciókhoz vagy a szekció egy-egy részéhez ismertető leltárat kellett volna készíteni, amely főleg a kutatást segítő adatokkal, az iratanyag megismertetését szolgálja, s nyomtatásban lenne közreadva. Még nem állt az Országos Levéltár élén, amikor elkészítette a gondjaira bízott 1848/49-i minisztériumi levéltár ismertető leltárát, amely 1950-ben nyomtatásban is megjelent mint a Magyar Országos Levéltár kiadványai I. (Levéltári leltárak) sorozatának első kötete. Ezzel kívánt mintát adni a levéltárosoknak, hogy miként kell ismertető leltárt készíteni, de természetesnek tartotta, hogy instrukciót is készítsen a feladat elvégzéséhez. Az ismertető leltározás mint általános munkafeladat azonban nem talált olyan egyöntetű elfogadásra a levéltárosoknál, mint előzőleg az alapleltározás. Az első fecskét meglehetős késéssel még hat követte a következő levéltári egységekről: A helytartótanácsi levéltár, Az abszolutizmuskori levéltár, Erdélyi kormányhatósági levéltárak, Bírósági levéltárak, a Szepesi kamara levéltára, A Magyar Kamara Archívuma. Az utolsó három kötet szerzőik postumus műveiként jelentek meg az 1980-as—90-es években. Az ismertető leltározási programról rövidesen kiderült, hogy elsősorban a feudalizmuskori központi kormányszervek levéltárai esetében hasznos, de a családi levéltárak és gyűjtemények esetében más megoldás a célravezetőbb. Bakács István, a családi levéltárak és gyűjtemények osztályának vezetője a Festetics család keszthelyi hitbizományi levéltárának átvétele és rendezése kapcsán a nagyrészt tárgyilag tagolt iratanyagról készített leírást a Herzog-féle leltár szellemében. Ember Győző szakmai objektivitását dicséri, hogy ezt követően az ismertető leltározást csupán a feudalizmuskori kormányszervek esetében tartotta napirenden, a levéltár teljes állománya vonatkozásában pedig a Herzog-féle leírási megoldást, az általa áttekintő raktári jegyzéknek nevezett segédlet elkészítését tűzte ki célul. Amíg az alapleltározás és az ismertető leltár elkészítése nem kellően rendezett iratanyagról is elvégezhető volt, addig az áttekintő raktári jegyzék bizonyos fokú rendezettséget követelt meg. Ezért a rendezési tervek célkitűzése a középszintű rendezettség elérése lett minden levéltári egység esetében, amit követett az áttekintő raktári jegyzék elkészítése. Hogy mit jelent a középszintű rendezés, Ember Győző levéltári terminológiai lexikonában így határozta meg: „Középszintűnek nevezzük ...az alsó levéltári szintek valamelyikén — rendszerint az ügyiratok szintjén — történő rendezést is abban az esetben, ha ez rendszerében a legkisebb raktári egységen — pl. csomón vagy dobozon — belül a legnagyobb levéltári egység." Hétköznapiasan fogalmazva: középszinten rendezett az a levéltári anyag, amelynek esetében egy dobozon vagy egy csomón belül együvé tartozó iratok (pl.