Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Csapó Mária: A nyomdaipar irányítása és államosítása, 1949–1952 / 77–105. o.

A nyomdaipar irányítása és államosítása, 1949—1952 91 vagy államosították (az egyik nyomda helyén már fűszerüzlet volt, máshol pedig gombkészítő üzemet találtak). A Forrás Nyomda listáján lévő 57 üzem közül már 12 nem létezett az államosítás idején. A főosztály, ill. vállalatai olyan üzemeket is állami tulajdonba vettek, amelyek nem tartoztak a papír- és nyomdaipar körébe. így államosítottak arany- és ezüstműveseket; művirágkészítőt, vegyifestékgyárat, lakatosműhelyeket; ezeket átadták az illetékes minisztériumoknak. Államosították a nyomdák mellett működő könyv-, ill. papír- és írószerkereskedéseket is. A kereskedelmi részlegeket leválasztották a nyomdákról, és átadták a Belkereskedelmi Minisztériumnak. Az üzletek nagy részét a minisztérium mentesítette az államosítás alól és visszaadta a tulajdonosoknak (majd 1952-ben ezeket is államosították), de sokat beolvasztott az állami kereskedelmi vállalatokba. Az államosítások általában zavartalanul — a főosztály 1950. december 30-án kelt összesítő jelentése szerint „atrocitás, esetleges tettlegesség nélkül" —, a helyi pártszervezetek segítségével folytak le (de néhány helyen a rendőrök is közreműködtek). Az államosítás fogadtatása meglehetősen vegyes volt. A többség már számíthatott az államosításra; erre lehet következtetni abból, hogy nagyon kevés pénzt találtak az üzemekben (és a bankszámlákon), sokan az államosítást közvetlenül megelőzően eladták gépeiket (vagy összetörték, mint a bonyhádi Pannónia Nyomda tulajdonosa, aki ócskavasként értékesítette nyomdája berendezését). Néhány üzemben azonban eredményes volt a telepvezető „vizsgálódása"; pl. a Sylvester Nyomdában 62 000, az Officina Nyomdában 43 000, a Guth Nyomdában 30000, a Kopornoky Papírfeldolgozó üzemben csaknem 100000 Ft-ot találtak készpénzben vagy betétkönyvben — olvashatjuk a Glóbus Nyomda megbízottjának a beszámolójában. A tulajdonosok csendes beletörődéssel, esetleg „naiv akadékoskodással" fogadták az államosítást.

44 Meglepően kevés a Szabad Vas megye Nyomda jelentéséhez hasonló beszámoló; ez ugyanis arról tudósított, hogy ,,a nyomdaipari dolgozók valamennyien őszinte lelkesedéssel üdvözölték kormányzatunk bölcs intézkedését. A hangulat igen jó, a [...] káderek nagy örömmel fogtak hozzá komoly feladataik megvalósításához ''. A megbízottak eltávolították az üzemekből a tulajdonosokat és családjukat, és új vállalat-, ill. telepvezetők vették át az irányítást. Az intézkedés nyomán azonban számos probléma merült fel. Nagyon sok üzemben a tulajdonos egyedül vagy családjával dolgozott; ezeket az üzemeket munkaerő-hiányra hivatkozva bezárták. A legtöbb nyomdában a tulajdonos volt a gépmester, az adminisztráció nagy részét is ő végezte. A kirendelt vezetők egy része korábban is a nyomdaiparban dolgozott (betűszedőként, könyvkötőként, gépmesterként), de jelentős részük nem szakmabeli volt. Szinte valamennyi jelentés utalt rá, hogy nehezen pótolható a volt tulajdonosok szaktudása, hozzáértése. A veszprémi Szabadság Nyomdavállalat pl. 21 nyomdát államosított Veszprém és Fejér megyében. A telepvezető foglalkozásáról 9 esetben nincs adatunk, 5 üzem vezetője nyomdász lett. Az ajkai és a várpalotai nyomda élére bányász került, a balatonfüredi nyomda vezetője hajógyári munkás lett, a móri nyomda vezetését népbolt-alkalmazottra bízták, a székesfehérvári Pannónia Nyomdáét pedig vasasra. A pápai Református Főiskola Nyomdája élére dohánygyári munkást helyeztek, a veszprémi egyházmegyei nyomdát vajgyári munkás irányította. Az üzemeikből eltávolított volt tulajdonosokat igyekeztek más nyomdákban alkalmazni. Veszprém megyében a veszprémi Vida Andrást a Szabadság Nyomdavállalathoz helyezték kalkulátornak. Ott Lajos volt zirci nyomdatulajdonost pedig a veszprémi Vida Nyomdához, szintén kalkulátor44 Az erélyes tiltakozásra kevés példa volt. T. K. nyomdájában pl. , »megjelent egy magát államrendőrségi detektívnek kiadó egyén" — tudósított a Budapest Nyomda kiküldötte — és (a telepvezető meglepetésére) a tulajdonos érdekeiért állt ki. A tulajdonos, Marosán György barátságára hivatkozva kijelentette, hogy visszaszerzi üzemét.