Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

64 Balázs Péter ti be, de semmiféle biztosíték nincs — és nem is lehet — arra, hogy ez mindig így lesz. A hiteleshelyi levéltárak szempontjából, amelyek felügyeletével korábban mindig kifejezetten katolikus egyént, sőt papi személyt bízott meg a kultuszminiszter, a felügyelet rendszerének ez a módosítása (most már a többi egyházi levéltár szempontjából sem) nem volna kívánatos. Hóman Bálint még arra is kérte a hercegprímást, hogy legközelebbi budapesti tartózkodása alkalmával fogadja őt. A találkozó rövidesen létre is jött, mert a hercegprímás a levélre március 18-án ráírta: ,,[...] kijelentettem, hogy a javaslatból az egyházi és a hiteleshelyi levéltárak kihagyását kérem. Ha mégis bennmaradnak, akkor ezekre nézve külön egyházi felügyelő szerv létesítését kívánom, amely a katolikus iskolai autonómia analógiájára működnek.' '

32 A törvénytervezet készítői és az egyházi hatóság közti nézetkülönbség tehát áthidalhatatlannak mutatkozott (és az is maradt). A meglepő megoldás — amint majd látni fogjuk — 1945 után következett be. Bár a magánlevéltárakról szóló IX. fejezet (a törvényben: közérdekű magánlevéltárak) a törvénytervezet egyik legjelentősebb alkotórésze, e témához alig érkeztek észrevételek. Madzsar Imre szerint — bár a magánlevéltárak fogalomkörébe beleértendők — e fejezetben a vállalati levéltár fogalmát és működési területét feltétlenül meg kell határozni. Tudományos szempontból is nagyjelentőségű ugyanis, hogy a jelentősebb bankok, kereskedelmi és ipari vállalatok (akár magáncégek, akár részvénytársaságok) irattárai mellé levéltár is szerveztessék megfelelően képzett levéltárossal, illetve joguk legyen levéltári anyaguk közlevéltári elhelyezésére. Hadnagy Albert annak kimondását szorgalmazta, hogy ha a miniszter magánlevéltárnak közlevéltárba való elhelyezését kénytelen elrendelni, akkor az illetékes törvényhatósági levéltár elsőbbséggel bírjon. Hóman Bálint javasolta, hogy a miniszter e határozatával szemben a levéltártulajdonosnak a Közigazgatási Bírósághoz lehessen fordulnia. Kovács Béla annak kimondását vélte helyesnek, hogy a vármegyei levéltár köteles a neki megőrzésre felajánlott magánlevéltár részére helyet biztosítani. Madzsar Imre szerint a közérdekű levéltárak tulajdonosait anyagukról megfelelő jegyzék készítésére is kötelezni kellene. Az inventáriumok készítésének kötelezettsége mellett — bár nem tartozik feltétlenül a törvény szövegébe — Iványi Béla hangsúlyozta e segédletek kinyomtatásának fontosságát. Enélkül a kutatók sokáig nem fogják tudni, hogy melyik levéltárban voltaképpen mi van, sőt a tulajdonos akár zsákszámra égetheti el azokat az iratokat, amelyek létezéséről senki sem tud. Karsai Géza kihangsúlyozandónak vélte, hogy a nem állami levéltáraknál a rájuk is kiterjedő állami védelem és ellenőrzés pozitívumot (anyagi támogatást, közös nemzeti értékek védelmét, szakszerű szervezést, publikálások megkönnyítését stb.) is jelentsen. így az esetleges bizalmatlanságnak, autonómiák megsértésének stb. elejét lehetne venni, sőt a követelményeknek leginkább megfelelő magánlevéltárakat időnként elismerésben kellene részesíteni. A törvény ki is mondta, hogy a közérdekű magánlevéltár tulajdonosa levéltára fenntartásához állami segélyben részesíthető. A törvényben a tervezetben foglalt rendelkezések némelyike módosult. így pl. a közlevéltárban való elhelyezésre az Országos Levéltárügyi Tanács tagjaiból és a levéltárfenntartókból álló bizottság tehetett javaslatot a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, az elhelyezés a tulajdonjogot nem érintette és csak a veszélyeztetettség idejére szólhatott. Intézkedik viszont a törvény a közérdekű magánlevéltár tulajdonátruházása esetén az állam vételi, illetve elővételi jogáról. A levéltári tisztviselők szakképesítése című X. fejezet kemény szakmai követelményeket fogalmazott meg, mégsem ütközött a szakterület ellenállásába, talán azért sem, mert a szerzett jogokat nem kívánta megkérdőjelezni. 32 Prímási Levéltár. Mindszenty iratok, 1473/1947. sz. ügyirat.