Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

54 Balázs Péter körülmények folytán — a törvényben a Honvéd Levéltárral bővült, és a törvény azt is kimondta, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter (természetesen az illetékes miniszterrel egyetértésben) más levéltárat is ilyenné nyilváníthat. A közlevéltárakban őrzött köziratok kutathatóságát a tervezet a 75 évnél régebbi iratokra kívánta korlátozni, s természetesen azt is feltételként említette meg, hogy a közirat nyilvánosságra hozása közérdeket ne sértsen. Ha a közirat keletkezésétől 75 év még nem telt el, a tervezet a kutatáshoz (és másolat kiállításához) az illetékes miniszter engedélyét kívánta meg, aki azonban az engedélyezés jogát más hatóságra is átruházhatja. A 75 éves időhatárt levéltárosok és történettudósok egyaránt soknak tartották. A legszerényebb módosítást Madzsar Imre ajánlotta: az iratátvétel időhatára az eddigi 32 év helyett 35 év (egy emberöltő), a kutatásé 70 év (két emberöltő) legyen. Biró Vencel nem jelölt ugyan meg új időhatárt, de megjegyezte, hogy Mailáth Gusztáv (1864—1940) gyulafehérvári püspök életrajzának megírásához a püspökség Batthyány-könyvtárából az ott letétbe helyezett anyagot már fel kellett használnia. Többen az 50 éves időhatár mellett foglaltak állást, így pl. Balanyi György (szerinte az egy nemzedékváltás ideje), Hadnagy Albert, Juhász Viktor (már ez is jóval túl van a magánjogi elévülési határidőn), Kiss Ernő (egy-egy törvényhatóság életében fontos, hogy valamely jelentős esemény negyed- vagy félévszázados fordulóján annak történetét valaki megírja, nem is szólva arról, hogy a generális helytörténet megírásához az ilyen rövidített tanulmányok nagy segítséget jelentenek; ha már most az engedély megszerzéséért a belügyminiszterhez kell fordulni, mire az megérkezik, a kutató kedvét, a téma pedig aktualitását veszítheti). A legradikálisabb módosítást, a 32 évnél régebbi iratok kutathatóságát Hőman Bálint javasolta. A törvénybe végül is 50 éves kutatási korlátozás került be. Váczy Péter a közirat nyilvánosságra hozásánál azt a megkötést, hogy az a közérdeket ne sértse, töröltetni kívánta. Okfejtése szerint ugyanis bármelyik hiteleshelyi, vármegyei vagy városi levéltárnok a „közérdekre" hivatkozva még a 75 évnél régebbi iratokat is elvonhatja a kutatás elől. Karsai Géza viszont a bakonyi németségről (Isbert) és Esztergom legrégibb történetéről (Schünemann) megjelent művek alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a településtörténeti iratokat ne adják olyan kutatók kezébe, akik azokat a magyar nemzeti érdekek ellen használják fel. A ül. fejezet „Állami levéltárak" elnevezését Hóman Bált az Országos Levéltárra és az alája rendelt állami kerületi levéltárakra nem fogadta el. Mint írta: ,, A m. kir. Országos Levéltár és annak anyaga a mai jogállapot szerint nem az állam, hanem a Magyar Nemzeti Múzeumjogi személyiségének tulajdona, és szükségképpen ezzé kell, hogy váljanak a javaslat értelmében az Országos Levéltár alá rendelt kerületi levéltárak is, mint annak szerves kiegészítő része". (Érdemes emlékeztetni arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum intézményeinek vezetői gyűjteményi anyag vásárlása, eladása, cseréje, kölcsönzése ügyében nem dönthettek saját hatáskörükben, hanem ki kellett kérniük a Tanács hozzájárulását.) Az Országos Levéltár nem fogadta el, hogy az állam tulajdonjoga megszűnne pl. a szentesített eredeti törvénycikkekre, a nemzetközi és kincstári szerződésekre vagy az egyes minisztériumok irataira stb., Összességében köziratjellegű iratanyagára. Ezt kifejezte az is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum intézményei közül egyedül az Országos Levéltár viselte nevében a ,,m. kir." jelzőt. — A törvényben mégsem maradt meg a két levéltártípus „állami levéltárak" közös elnevezése, hanem helyette „A Magyar Országos Levéltár és az állami kerületi levéltárak" szerepel. Az Országos Levéltárra vonatkozó 6. §-hoz kevés észrevétel érkezett, hiszen a tervezet az intézmény tudományos tisztviselőivel már előzetesen megvitatásra került. Néhány észrevételt azonban mégis érdemes megemlítenünk, Hajnal István annak kiemkelésdét igényelte, hogy az Országos Levéltár egészen sajátos helyzetet tölt be az állami hivatalszervezetben. Amíg a Magyar Nemzeti Múzeum többi intézménye csupán tudományos feladatainak élhet,