Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. te. 55 addig a levéltár — különböző ügyekben — egyúttal minisztériumok referense is. E referensi munka is mindig tudományos jellegű és nem egyszerű iratkezelés. Pl. egy nemességbizonyítás minden tudományos kritikának helytálló munka és végleges tudományos eredmény. Ez azt is jelenti, hogy a minisztériumok csak óvatosan, csak nagyon fontos kérdésekben forduljanak a levéltárhoz. Tudós szakemberek drága munkaidejét nem szabad elvonni ily célokra az ország történeti jelentőségű iratanyagának tudományos rendezésétől és feldolgozásától. A törvénytervezet az Országos Levéltárnál említi először (de azután megismétli más levéltártípusoknál is), hogy a tudományos célból végzett kutatás díjtalan, aki viszont egyéb célból végez kutatást, az a vallás- és közoktatásügyi miniszter által meghatározott díjat tartozik fizetni. Maga az érdekelt miniszter, Szinyei Merse Jenő — aki a törvénytervezethez több kérdésre is kiterjedő írásos észrevételeket tett — jegyezte meg ezzel kapcsolatban: Én a kutatást általában díjtalanná tenném, már csak azért is, mert igen nehéz megvonni a határt a tudományos és az egyéb célból végzett kutatás között. Hasonló értelemben nyilatkozott Miskolczy Gyula és Tóth László is. Wellmann Imre a szövegrész precizírozását tartotta szükségesnek, hogy ha már a nem tudományos kutatás után díjat kell fizetni, akkor a magáncélú genealógiai kutatást ne lehessen tudományosnak minősíteni. Juhász Viktor felvetette, hogy a díjköteles kutatások után befolyt jövedelmekből nem lehetne-e jogszabályszerűen oly állandó alapot létesíteni, melyből a levéltári tudományok fejlesztését célzó és jutalomra érdemes művek díjazhatok lennének. A törvénytervezet és a törvény egyaránt felhatalmazta a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a szükséghez képest az Országos Levéltár alá rendelt állami kerületi levéltárakat állítson fel. E levéltárakban nyertek volna elhelyezést a levéltári kerületben székhellyel bíró közhatóságoknak ... stb. az ügyintézésben rendszeresen már nem használt iratai és egyéb olyan iratok, amelyeknek kerületi levéltárban való elhelyezéséről a vallás- és közoktatásügyi miniszter — az érdekelt miniszterrel egyetértésben — rendelkezik. Kerületi levéltárak létrehozásának gondolata a levéltári közvéleményt évtizedek óta foglalkoztatta. Holub József levelében emlékeztetett arra, hogy a kerületi levéltárak ügye mellett 1907 óta, amikor egy németországi tanulmányútja kapcsán alkalma volt ilyenekkel megismerkedni, erős propagandát folytatott. 1940 novemberében a VKM-től rövid úton nyert felszólításra az Országos Levéltár tervezetet dolgozott ki egy — Kolozsvárott létesítendő — erdélyi kerületi levéltár létrehozására, amely a közhatósági... stb. levéltárak mellett családi és magánlevéltárakat is gyűjtött voilna, sőt az Erdélyi Múzeum levéltári osztályát is magába olvasdztotta volna. (A két világháború közötti időben a románok is tervbe vették egy Kolozsvár székhellyel működő gyűjtő jellegű tartományi levéltár szervezését.

28 A törvénytervezet vitájában a kerületi levéltárakkal kapcsolatban megoszlottak a vélemények. Simon Károly szerint a törvénytervezetnek a szakfelügyelet mellett a kerületi levéltárak létrehozása a másik alappillére. Hóman Bálint szerint a törvénytervezetnek ez a §-a a tudósvilág régóta sürgetett óhaját viszi a megvalósulás felé, s mivel a levéltárak székhelyéül elsősorban Kolozsvár, Debrecen, Szeged, Pécs és Sopron jöhetnek számításba, célszerűnek vélte annak megemlítését, hogy a szervezés egyelőre az egyetemi városokban fog megindulni. Hasonló szellemben írt Miskolczy Gyula is, hozzátéve, hogy e levéltárak egyrészt sok anyagot mentenének meg a pusztulástól, másrészt pedig igen fontos szervei lehetnének egyes vidékek kultúrája, történelmi tudata fejlesztésének. Nem volt egységes a hozzászólók véleménye abban a tekintetben, hogy e levéltárak mit gyűjtsenek. Az az elgondolás — amely a törvénytervezet más fejezetében is kifejezésre jut —, hogy a megyék, városok, községek, amennyiben nem kívánnak levéltárat fenntartani, a kerületi levéltárnak adják át irataikat, nem találkozott egyértelmű helyesléssel. Guoth Kálmán a 75 évnél régebbi iratok átadását tartotta célszerűnek, Hadnagy Albert viszont úgy vélekedett, hogy a városok és községek 1900 előtti iratainak az illetékes megye levéltárában a helyük, s csak az 1900 utáni anyagukat 28 MOL, Yl„ 736/1944.