Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. te. 53 A törvénytervezet egyes fejezeteihez kapcsolódó észrevételek is tanulságosak és figyelemre méltók — függetlenül attól, hogy a törvény szövegének végső megfogalmazásakor figyelembe vétettek-e vagy sem. I. A közhatóságok, közhivatalok, köztestületek és közintézmények iratainak fenntartási kötelezettségét, valamint a fenntartást és selejtezést szabályozó szaktárcák szerinti miniszteri utasítások kiadásának 5 éven (a törvényben 2 éven) belüli szükségességét lényeges hozzászólás nélkül mindenki elfogadta. Nagy Miklós szívesen látta volna a közhatóságok, közhivatalok, köztestületek és közintézmények fogalmának kifejtését. (Mind a tervezet, mind a törvény szövege szerint a vallásos közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértésben dönt arról, hogy mit kell közhatóság... stb. alatt érteni.) Nagy Miklós szerint ilyennek tekinthető minden olyan hatóság... stb., amely törvény, királyi vagy kormányrendelet, helyhatósági szabályrendelet alapján létesült. Ezen az alapon ide számíthatók pl. az árvízmentesítő társulatok is. Javasolt még egy újabb bekezdést is, amelynek alapján a Magyar Nemzeti Bank, a nagyobb pénzintézetek, az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi részvénytársaságok, vállalatok és szövetkezetek, valamint a nemzet életében fontos szerepet betöltő politikai, tudományos, társadalmi stb. szervezetek jegyzőkönyvei és egyéb fontosabb iratai — amennyiben megőrzésük bizonytalannak látszik — szintén levéltári őrizet és kezelés alá vehetők. AH,, a köziratok, közlevéltárak címet viselő fejezet már az észrevételek özönét váltotta ki. A hozzászólók általában — így Hóman Bálint is — helyeselték a közirat (acta publica) fogalmának bevezetését, illetve felelevenítését az addigi ingadozó szóhasználattal szemben. Karsai Géza azonban a közirat meghatározását (az Országgyűléshez, közhatóságokhoz vagy közhivatalokhoz érkezett, illetőleg ezek működésében keletkezett iratok...) egyoldalúnak érezte: ez csak az eredetet és a rendeltetést veszi figyelembe, de a tartalmat nem. így pl. ki kellene mondani, hogy a miniszterek, tudósok és más közéleti egyének levelezésének azt a részét, amkely hivatalos ténykedésük kapcsán keletkezett, köziratnak kell tekinteni. Ezen a nyomon haladt Szilágyi Loránd is, javasolva, hogy a közirat helyett inkább a közérdekű irat kifejezést kellene használni. Kovács Bélát aggasztotta, huogy a gépesített iratkezeléssel előállított iratokon az írás évtizedek múlva elhalványodik, megsemmisül: a géppel írott jegyzőkönyveknek színtartó tintával és kézírással történő átmásolását javasolta. Wellmann Imre szóvá tette, hogy a rendelettervezet tilalmazza ugyan a köziratok forgalombahozatalát, arról azonban nem intézkedik, hogy mi történjék a törvény hatálybalépésekor már magánkézen lévő köziratokkal (1943. november 23-án az Országos Levéltár a köziratok elidegenítésének kérdéséről külön felterjesztést készített a VKM részére).

27 A forgalmazás tilalma szempontjából sem érdektelen, hogy a térképek közül mi tekintessék köziratnak. Glaser Lajos véleménye szerint a közhatóságok... stb. tulajdonában lévő és levéltárában, illetve irattárában őrzött 1850. előtt keletkezett térkép akkor is köziratnak tekinthető, ha a többi közirattal való összefüggése nem mutatható ki; 1850 utáni térképeknél ezt az összefüggést már tekintetbe kell venni. Végeredményben a köziratok fogalmát, fenntartási kötelezettségét és forgalmon kívüliségét tárgyaló szövegrész a tervezethez képest a törvényben annyiban módosult, hogy az utóbbi szerint a káptalanokat és konventeket az 1874. évi XXXV. te. 214. §-ának hatálybalépéséig gyakorolt hiteleshelyi működésükben közhivatalnak kell tekinteni. A közlevéltárakkal kapcsolatban az előzőekben már szó volt arról, hogy Hóman Bálint — külön levéltártípusként — ezek közé sorolta az egyetemek levéltárait is, és hogy a közlevéltárak mellett alkalmazni kívánta a közérdekű levéltár fogalmát is. A közlevéltárak felsorolása (a tervezetben: állami, hiteleshelyi országos, vármegyei, thj. városi, megyei városi és községi levéltárak) — az előzőekben már ugyancsak említett 27 MOL, Y 1., 1657/1943.