Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Buzási János: A Levéltári Közlemények hetven éve / 11–26. o.

A Levéltári Közlemények 70 éve 25 2. Az iratanyaggal foglalkozó történeti segédtudományok: írástörténet, oklevéltan, irattan, pecséttan, címertan, kortan, különös figyelemmel a magyar levéltártudományban teljesen új kutatási területként jelentkező irattanra. 3. Levéltárismertetés. Az ebbe a kategóriába sorolt ismertető leltárak nagyobb terjedelmük miatt inkább önálló kiadványok, viszont a tematikai feltárás eredményeként létrejövő bizonyos segédlettípusok a Levéltári Közlemények hasábjaira kívánkoznak. 4. Levéltártörténet. Az ebbe a műfajba tartozó tanulmányoknak általában a Levéltári Közleményekben van a helye. 5. Forrásközlés. A Levéltári Közleményekben megjelennek olyan tárgyuknál fogva jelentős egyes iratok vagy kisebb irategyüttesek, amelyeknek terjedelme önálló kiadványhoz nem elegendő. 6. Történetei statisztikai feldolgozás mint a forrásközlésnek olyan sajátos módja, amely az iratokban foglalt adatokat statisztikai módszerekkel feldolgozva teszi közzé. 7. Hivataltörténet összefoglaló néven azoknak a szerveknek, vállalatoknak, családoknak és személyeknek, továbbá intézményeknek története, amelyeknek, illetve akiknek iratanyagát valamely levéltár őrzi. Ide tartozik a családtörténete és a történeti életrajz is.

33 Ember Győző jól átgondolt, rendszerezett programja a Levéltári Közlemények profilját hosszú időre meghatározta. Lényegében ma is érvényesül, sem bővítése, sem szűkítése nem látszik indokoltnak. Az 1954-ben újraindított Levéltári Közlemények szerkezete a korábbihoz képest nem változott. Terjedelmének nagyobbik részét a levéltári irodalomhoz sorolt értekezések, tanulmányok, cikkek számára fenntartott, cím nélküli első rovat foglalja el. A forrásközlések külön rovatban jelennek meg. Az Irodalom című rovat eleinte együtt tartalmazza az önálló kiadványok és a külföldi levéltári folyóiratok ismertetését, de az utóbbiak számára később Folyóiratszemle cím alatt külön rovat nyílt, ám nem mindegyik évfolyamban jelentkezett, s 1981 után meg is szűnt. Teljesen új rovat 1961-től a Bibliográfia, amely könyvtári szakrendben évről évre közli a magyar levéltári irodalom — általában előző évi — gyakorlatilag teljes termésének bibliográfiai adatait. Emellett a jubileumi számok (Ember Győző, Varga János, Borsa Iván vezetői jubileuma, illetve születésnapja alkalmából) a jubiláló személy irodalmi munkásságának bibliográfiáját is közlik. Ez a rovat hézagmentesen tükrözi több mint harminc év magyar levéltári irodalmát. Ennek a szolgálatnak a jelentőségét nehéz túlbecsülni. A korábbi Szemle rovat Krónika cím alatt, változatlan tartalommal (tudományos és szakmai rendezvények, a levéltári élet fontosabb eseményei, nekrológok) folytatódott tovább. E helyt nincs lehetőség a Levéltári Közlemények negyven évfolyamának akár csak kivonatos ismertetésére, de talán érdemes egy pillantást vetni az indulásra, az 1954-es évfolyamra. Ennek érdemi része három markánsan elkülönülő blokkból áll. Az elsőhöz a levéltártani tanulmányok tartoznak, köztük Ember Győző programadó cikke,, ,A Levéltári Közlemények új feladatai", benne a ,, marxi—lenini ideológia alapján álló szocialista tudomány" előtti kötelező hódolattal, de a múlt, az előző Levéltári Közlemények ugyancsak kötelező ostorozásának mellőzésével. Még nehezebb lett volna kikerülni az ideológiai-politikai tiszteletköröket Borsa Iván , ,A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után" című tanulmányában. Egyszerűen ez volt az ára annak, hogy a Levéltári Közlemények egyáltalán újra megjelenhetett. A másik két tanulmány (Baraczka István: , ,A selejtezés időszerű kérdései" és Sashegyi Oszkár: ,,Az ismertető leltárak feladatai és módszerei") szerzőinek e tekintetben sokkal könnyebb volt a dolga. A második blokk tisztelgés a Rákóczi-szabadságharc emléke előtt: a szabadságharc témájához kapcsolódó levéltárismertetéseket tartalmaz. Szerzői: Maksay Ferenc, Iványi Emma, Benda Kálmán, Esze Tamás, Varga Endre, Trócsányi Zsolt és Wellmann Imre. A harmadik blokk egy forrásközlés 33 Uo.