Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Buzási János: A Levéltári Közlemények hetven éve / 11–26. o.

24 Buzäsi János A tulajdonképpeni szerkesztési munkát ugyanúgy, mint 1946-ig a segédszerkesztő, 1954-től kezdve a szerkesztőségi titkár végezte, aki a szerkesztőbizottságnak, amíg az létezett, hivatalból tagja volt. Személyét a felelős szerkesztő választotta ki. Ember Győző mellett végig Vörös Károly volt a szerkesztőségi titkár, akkor is, amikor nem az Országos Levéltár alkalmazásában állt, sőt akkor is, amikor már rég nem levéltári területen dolgozott. Nehéz volt azonban a szerkesztés munkáját kívülről, sok más fontos munkája mellett ellátnia, ezért amikor változott a felelős szerkesztő személye, felmentését kérte, de a szerkesztőbizottságnak továbbra is tagja maradt. 1979 óta az Országos Levéltár főlevéltárosa, Fábiánné Kiss Erzsébet a szerkesztőségi titkár. Varga János felelős szerkesztősége idején a Levéltári Közlemények szerkesztősége három főre gyarapodott a technikai szerkesztővel, aki szintén hivatalból tagja volt a szerkesztőbizottságnak. Feladatköre a technikai szerkesztésen kívül egyre inkább kiterjedt a folyóirattal kapcsolatos ügyintézői munkára is. 1979-től Lakos János külső munkaerőként végezte a technikai szerkesztést 1982-ig, amikor saját hivatali munkája mellett már nem tudta tovább vállalni és — szerkesztőbizottsági tagságát megtartva — felmentését kérte. Az 1982. évi 2. szám technikai szerkesztése már Szabó Anikónak, az Országos Levéltár főleveltárosának nevéhez fűződik. Azóta ő a Levéltári Közlemények technikai szerkesztője. A szerkesztőség jelenlegi létszáma a feladathoz elegendőnek látszik, feltéve, ha mindhárman az Országos Levéltár alkalmazottai, így a szerkesztés bizonyos mértékig a hivatali munkakörük része. Az elnevezések már régóta nem pontosak. Meggondolandó, hogy nem lenne-e jobb a szerkesztőségi titkár helyett a szerkesztő kifejezést használni, s a technikai szerkesztő helyett is a tényleges feladatkörnek jobban megfelelő kifejezést találni. De a szerkesztőségi munkamegosztáson is akadhat még igazítanivaló. Egyáltalában: nem ártana, ha lenne a Levéltári Közleményeknek valamiféle érvényes statútuma. Szinte hihetetlen s nem nagyon megnyugtató, hogy az Országos Levéltár jelenleg érvényes szervezeti és működési szabályzata, ugyanúgy, mint a korábbiak, az intézmény saját folyóiratát még csak meg sem említi. Ember Győző 1954-ben a Levéltári Közlemények számára minden korábbinál határozottabban körvonalazott programot adott. Erről a következőket írja: ,,... a Levéltári Közlemények céljai és feladatai azonosak a levéltári irodalom céljaival és feladataival. A levéltári irodalom keretén belül nagyobb terjedelmű munkák önálló kiadványként jelennek meg, kisebb terjedelmű tanulmányokat pedig a levéltári irodalom folyóirata, a Levéltári Közlemények közöl."

32 Ember Győző abból indul ki, amit Szabó István 1936-ban a levéltári irodalomhoz sorolt, s amit a folyóirat az ő távozása után is tükrözött. De a Szabó István által diplomatikának nevezett és a történettudomány, illetőleg a levéltári irodalom határterületén elhelyezett történeti segédtudományok (Ember Győző későbbi szóhasználatával történeti forrástudományok) egy részét, mégpedig az iratanyaggal foglalkozó segédtudományokat egyértelműen a levéltári irodalom körébe vonja, más részét viszont abból határozottan kizárja. Bővíti is a levéltári irodalom körét a történeti statisztikával, amely felfogása szerint a forrásközlés sajátos formája, sőt magával a forrásközléssel is, hiszen azt Szabó István nem tartotta a levéltári irodalomhoz tartozónak. Ember Győző tehát a következőképpen határozta meg a levéltári irodalom területeit, egyszersmind a Levéltári Közlemények profilját: 1. A levéltártan, vagyis a levéltárügy és a levéltári munka elvi—módszertani kérdései. Felfogásából következően itt említi a forráskiadványok készítésének kérdéseivel foglalkozó archeográfiát is. Külön kihangsúlyozza az íróanyagok és az irattári rendszerek kérdésének fontosságát. 32 Ember Győző: A Levéltári Közlemények új feladatai. (Levéltári Közlemények 25. /1954/. 10.)