Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - IRODALOM - Hermann Róbert: Széchenyi István válogatott művei, 1799–1860. I–III. k. Közread.: Gergely András, Spira György, Sashegyi Oszkár. (Magyar remekírók). Bp., 1991. / 210–215. o.

Irodalom 211 -tanulmányköteteiket és -albumaikat; tucatnyi Széchenyi-kötet reprint-kiadása látott napvilágot; s még olyan, szakmailag tökéletesen használhatatlan munka is talált kiadót, mint a ,,Széchenyi vallomásai és tanításai" facsimile-változata. Az évfordulós könyvtermés mennyiségi mutatói tehát kétségkívül mutatósak, de — a közkeletű fordulatot idézve — úgy véljük, hogy ez a mennyiség csak ritkán csapott át minőségbe. Hiszen még mindig nem rendelkezünk átfogó, modern, és a részletekre is kiterjedő Széchenyi-monográfiával. Az érdeklődő olvasó továbbra is a Viszota Gyula és Károlyi Árpád által a iwites-kötetekhez írott bevezetőkben leli a legtöbb adatot a nemes gróf életéről; kivételt csupán Spira Györgynek az 1848-as Széchenyiről írott — ma már szinte megszerezhetetlen — monográfiája és Kosáry Domokos „Széchenyi Döblingben" című, az évfordulóra második kiadásban napvilágot látott kötete képeznek. Komoly kutatási eredményeket tükröző és klasszikusan , ,évfordulós" résztanulmányok sora jelzi még a kétszázadik évforduló termését; s bizonyára nem lesz ez másként a soron következő Kossuth-évforduló alkalmával sem. Az évfordulós könyvterméssel akkor sem lehetünk igazán elégedettek, ha a Széchenyimunkák kiadása szempontjából vizsgáljuk azt. Hiszen a reprint-kiadások nem pótolhatják a n. világháború után abbamaradt kritikai kiadások sorozatát; nem feledtethetik el azt a tényt, hogy Széchenyi leveleinek többsége még mindig csak Majláth Béla többé- és Bártfai Szabó László kevésbé megbízhatatlan kiadásában hozzáférhető; hogy hivatalos iratainak csak töredéke látott eleddig nyomdafestéket; s hogy a napló egésze, ez a páratlan történeti és emberi dokumentum még mindig nem jelent meg magyar fordításban. Talán majd Széchenyi halálának 150., vagy születésének 250. évfordulóján. Elégedetlenségünket és szomorúságunkat azonban jelentősen enyhítheti, sőt, várakozásainkat sok tekintetben meg is haladja az a háromkötetes, összességében közel 3400 nyomtatott oldalnyi Széchenyi-válogatás, amely a XIX. század három kiváló ismerőjének közös munkájaként látott napvilágot a Szépirodalmi Könyvkiadó „Magyar Remekírók" című sorozatában. Elismerésünket tovább növelheti az a tény, hogy a három kötet összterjedelmének egyötödét a válogatók és munkatársaik által összeállított jegyzetanyag, idegen szavak és kifejezések jegyzéke s a névmutató alkotja. A naplóbejegyzések, levelek, beadványok, cikkek, beszédek és önálló munkák által kialakított Széchenyi-képet a szövegeket közreadó három történész, Gergely András, Spira György és Sashegyi Oszkár „Széchenyiről röviden" című életrajzi vázlata teszi teljessé és egészíti ki. A három kötetet összeállító történészek kétségkívül nehéz feladatra vállalkoztak, hiszen Széchenyi írói munkássága olyan szerteágazó és sokrétű volt, mint szinte senkié kortársaié közül. Mennyiségét tekintve talán csak Wesselényi és Kossuth életműve vetekedhet Széchenyiével, a műfaji sokszínűséget tekintve viszont az övék sem. A három kötet összeállítóinak tehát egyszerre kellett e műfaji sokszínűséget bemutatni, folyamatos pályaképet adni, — szépirodalmi jellegű sorozat köteteiről lévén szó — a legnagyobb magyar írói képességeit bemutatni, s mindezek mellett a szakmai közönség számára is használható munkát alkotni. Úgy véljük, a három történész mindezen feladatoknak eleget tett. S e szempontból is, e három kötet messze kiemelkedik az eddigi Széchenyi-válogatások közül, akár a századelőn megjelent kétkötetes szemelvény- és arany mondás-gyűjteményt, akár Szekfű Gyula vagy Barta István válogatásait nézzük. A három kötethez Spira György írt előszót „Széchenyi világának küszöbén" címmel. Az olvasó itt kap tájékoztatást arról, hogy a három kötet összeállítói milyen elvek alapján végezték munkájukat. így pld. arról, hogy a személyiség egészének bemutatása érdekében nem csupán a nagyobb lélegzetű vagy rövidebb, de a nyilvánosságnak szánt írások kaptak helyt e válogatásban, hanem naplórészletek, magánlevelek vagy egyéb, magánjellegű feljegyzések is. Szintén e komplexitást érzékeltetendő, nem műfaji vagy tematikus, hanem — elsősorban történeti, s nem irodalomtörténeti személyiségről lévén szó — időrendi cso-