Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - IRODALOM - Hermann Róbert: Széchenyi István válogatott művei, 1799–1860. I–III. k. Közread.: Gergely András, Spira György, Sashegyi Oszkár. (Magyar remekírók). Bp., 1991. / 210–215. o.

212 Irodalom portosításban közlik az egyes munkákat. Az összeállítók nagyobbrészt — teljes joggal — szakítottak az eddigi Széchenyi-válogatásokat jellemző szemelvényes közlés módszerével. Csupán néhány, szépirodalmi jellegű szövegnél és a naplóknál folyamodtak e megoldáshoz; a Széchenyi-beszédek, levelek, cikkek és kötetek szövegét azonban teljes egészében közlik. A naplóknál egyetérthetünk e megoldással, hiszen a teljes szöveg közlése mindhárom, amúgy is igen testes kötet egész terjedelmét kitölthette volna. A terjedelmi korlátok szorításában a válogatás összeállítóinak arról is dönteniük kellett, hogy az önálló Széchenyi-munkák közül melyeket vegyék fel e három kötetbe. Végül is úgy döntöttek, hogy a jelentős munkák közül a ,,Világ" és a ,,Kelet népe" elhagyása a legcélszerűbb. Egyrészt azért, mert mindkettő polemikus munka, s érthetetlen az előzmények, a ,,Hitel"-i támadó röpiratok, illetve a Pesti Hírlap cikkeinek bővebb ismertetése nélkül. Másrészt pedig azért, mert Széchenyi e munkáiban olyan gondolatokat fejt ki, amelyek bővebb vagy kiérleltebb formában más, itt közölt munkáiban, így a, .Stádium' '-ban, illetve az 1842. évi akadémiai beszédben és a,,Politikaiprogramtöredékek"'-ben is megjelennek. Azt azonban így is sajnálnunk kell, hogy a ,,Stádium" gondolatmenetéhez szorosan kapcsolódó, bár csak az 1850-es években napvilágot látott,, Hunnia'' nem került be a kötetek egyikébe sem, s az olvasó csupán néhány jegyzetből és a harmadik kötet végén közölt életrajzi vázlatból ismerheti meg annak tartalmát. A három kötet összeállítói Széchenyi életpályájának három, jól elkülöníthető szakasza alapján különítették el az általuk sajtó alá rendezett írásokat. A leghosszabb, 1799—1847 közötti szakasz írásaiból Gergely András válogatott. Ebben a részben kaptak helyet a gyermek és az ifjú Széchenyi írásai, szüleihez és barátaihoz intézett levelei, szépirodalmi igényű útinaplói és a, ,Séta a Práterben'' című rövidke esszé. Itt kísérhetjük nyomon Széchenyi politikussá válását, közéleti helykeresését, s a folyamatot érzékeltető levelek, naplójegyzetek és a Metternich kancellárhoz intézett emlékiratok után itt olvashatjuk Széchenyi talán legnevezetesebb és legnagyobb hatású munkáját, a Hitel"-t. Széchenyinek ez a munkája látott a legtöbb kiadásban napvilágot, s ez érthető is. Hiszen ez az a mű, amelyben politikai, gazdasági és erkölcsi kérdések kaleidoszkópját kapja az olvasó; olyan alkotás, amely talán a legjobban tükrözi Széchenyi eszmerendszerének összetettségét, s amelyben talán a leginkább koncentráltan jelentkeznek Széchenyi stílusának jellemzői. Eklektikus, csapongó alkotás ez, de van benne rendszer. Széchenyi nem csupán a feudális társadalom és gazdaság rendszerének tarthatatlanságát mutatja be szárnyaló mondataiban, hanem olyan, örök kérdésekre is választ keres, mint a politika és gazdaság, gazdaság és erkölcs viszonya. Egyszerre tényszerű és idealista munka ez, s talán éppen ez magyarázza máig tartó hatását. Az első, teljes egészében Gergely András által összeállított kötet 1840-ig követi nyomon Széchenyi tevékenységét. Addig az időpontig, ameddig Széchenyi tekinthető a hazai reformellenzék virtuális vezetőjének. A hosszabb munkák közül a Széchenyi reform-programját legrészletesebben kifejtő ,,Stádium" kapott még helyet e kötetben. A politikus Széchenyi képét naplójegyzetek, és Wesselényihez, Berzsenyihez, Bölöni Farkas Sándorhoz írott levelek egészítik ki. A későbbi nagy vetélytárs, Kossuth ekkor még csak néhány utalásban, s az ,,Országgyűlési Tudósítások''-ban éppen általa feljegyzett Széchenyi-beszédek révén közvetvejelenik meg. A kronológiai szerkezetet némileg, bár tartalmi szempontból indokoltan megtöri Széchenyi 1830—1858 között keletkezett hét végrendeletének szövege. A szépíró Széchenyit hivatottak bemutatni az olyan írások, mint az első magyar hírlapi riportnak tekinthető , Júniusi utam az »L Ferenc« gőzhajón'' című 1834. évi írás, vagy a városrendezéssel, lakáskultúrával, életmóddal foglalkozó, párbeszédes formában írott „ Pesti por és sár". Ez utóbbi, töredékben maradt munkát Török János adta közre 1858-ban, s azon kevés Széchenyi-munka közé tartozik, amelynek az 1872-es utánnyomás óta nincs újabb kiadása. Némileg sajnálhatjuk, hogy a kötetben is csupán egy rövidített szöveget olvashatunk. Akárcsak a, ,Séta a Práterben ", ez a munka is azt mutatja, hogy Széchenyi vonzódott a párbeszé-