Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - IRODALOM - Hermann Róbert: Széchenyi István válogatott művei, 1799–1860. I–III. k. Közread.: Gergely András, Spira György, Sashegyi Oszkár. (Magyar remekírók). Bp., 1991. / 210–215. o.

210 Irodalom Mint a fentiekből is látható, a kiadvány szerkesztői igen jól megnézték szövegeiket, s elődeik munkáit is gondosan átfésülték. E rövid tallózás során ugyan nem ismerkedhettem meg alaposan a jó nyolcadfélszáz lapnyi kötet teljes anyagával, de a megismertek alapján igen elismerően kell nyilatkoznom e két fiatal kutató kitűnő munkájáról. A 131. levél fejlécén a Laibach helyett szívesebben látom a Ljubljana nevet, annál is inkább, mert a szöveg befejező mondata: ez keolt lublyany várába cheoteorteokeon zent anna azon nap vtan anno 1534, és a szlovénok így használják, a régi magyarban pedig éppen ezen szövegben is, így használták. További kiadásokban a Ljubjanát ajánlom, s csupán a jegyzet szintjén a Laibach nevet — még akkor is, ha a Laibach 1144 óta adatolható — a legrégibb magyar formája a helységnévnek éppen ebben a július 30-án kelt Héderváry Lőrinclevélben található. Ebben Lőrinc testvérének, Istvánnak arról panaszkodik, hogy elfeledkezett róla. Kéri, hogy segítsen kiszabadításában: küldjön lovat és más ajándékot szlovén jótevőjének (vö. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1988/2:42.). Egyetlen — nem is annyira bíráló, inkább tanácsadó — megjegyzésem lenne e kötethez: mivel az anyag jó része a magyar tudomány áldozatos kutató- és adatközlő munkájának eredménye, a szerkesztőknek szerényebben kellene meghúzódniuk e hatalmas teljesítmény mögött. A kötet méltó folytatása tanáraik, e kutatások irányítói: BenkőLoránd és E. Abaffy Erzsébet nyelvünk történetét föltáró értékes és gazdag munkásságának. Büszkék lehetnek azok a tanárok, akiknek ilyen tanítványaik vannak. Középkori leveleink népszerűsítő jellegű, gimnáziumi és egyetemi tankönyvként való kiadását mielőbb ajánlom illetékeseinknek, hogy a fenti könyvet meg is vegyék azok, akiknek szerkesztőik szánták. Ilyen áron franciául, németül és angolul kellene kiadnunk e vaskos könyvet vagy a legszebb régi magyar leveleink hasonló jellegű válogatását. Szabó T. Ádám SZÉCHENYI ISTVÁN VÁLOGATOTT MŰVEI 1799-1860 i-m. k. Válogatta, a szöveget gondozta, a jegyzeteket és az utószót írta: GERGELY ANDRÁS, SPIRA GYÖRGY, SASHEGYI OSZKÁR (Magyar Remekírók) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991. 904, 1128, 1340 p. , ,Borzasztó vasárnapi nép vagyunk! nekünk mindig ünnep kell, és ha egyszer nem lesz emberünk, akit megünnepeljünk, majd a holdvilágnak viszünk fáklyás zenét s csinálunk kivilágítást. Talán azért vagyunk olyan rongyosak, mert mindig ragyogni akartunk" — írta naplójába 1848. április 19-én Petőfi Sándor. A költő kiábrándult sorai nagy igazságot mondanak ki, s mutatis mutandis, jellemzik kiemelkedő történelmi személyiségeink különböző évfordulóinak ünneplési gyakorlatát is. Az 1973-as Petőfi-évfordulón a költőre vonatkozó kötetekkel és tanulmányokkal lehetett volna Dunát rekeszteni, az 1976-os Rákóczi-évfordulón a nagyságos fejedelemre és a kuruckorra vonatkozó kötetekben dúskálhatott az érdeklődő, s hasonló jelenséget figyelhettünk meg a nemrégiben lezajlott Szent István- és Mátyásévfordulók alkalmával is. Ugyanez jellemezte Széchenyi István születésének kétszázadik évfordulóját is. A könyvkiadók egymással versengve adták ki Széchenyi-életrajzaikat,