Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - IRODALOM - Szűcs László: Mads Ole Balling: Von Reval bis Bukarest. Statistisch-biographisches Handbuch der Parlamentarier der deutschen Mindelheiten in Ostmittel- und Südosteuropa, 1919–1945. Bd. I–II. Kopenhagen, 1991. / 204–207. o.

204 Irodalom MADS OLE BALLING: VON REVAL BIS BUKAREST STATISTISCH—BIOGRAPHISCHES HANDBUCH DER PARLAMENTARIER DER DEUTSCHEN MINDELHEITEN IN OSTMITTEL- UND SÜDOSTEUROPA 1919 — 1945 Band I-IL Kopenhagen, Dokumentation Verlag, 1991. 987 p. Európa sűrűbben lakott nyugati feléből az egész középkoron át folyt a kirajzás a gyérebben lakott, illetve a tatárok, törökök által időről időre megritkított lakosságú keleti országok felé. A XVI. századtól a franciák, olaszok kivándorlásának iránya más földrészek, elsősorban Amerika felé fordult, s a korábban Kelet-Közép-Európába, illetve Délkelet-Európába települt csoportjaik — utánpótlás hiányában — fokozatosan beolvadtak a befogadó ország lakosságába. Nem így alakult a Kelet-Európába települt németek helyzete. Elsősorban azért, mert már a kezdetekkor jórészt nem egyszerűen telepesekként jelentek meg, hanem egy-egy területen a hatalom kizárólagos birtoklásának az igényével (lásd a Német Lovagrend szerepét); másrészt a többi nyugati telepescsoporthoz képest jóval nagyobb tömegben érkeztek, s egyes vidékek, főleg a kelet-európai városok jelentős részének meghatározó tényezőivé váltak, harmadszor és nem utolsósorban, minthogy a németség nyugati irányú expanziójának, gyarmatszerzési törekvéseinek jelentős akadályai voltak, a kivándorlás kelet felé folytatódott, s ottani népcsoportjaik így szinte állandó utánpótláshoz jutottak. Ez a német lakosság hordozója, közvetítője volt Kelet-Európában a fejlettebb német civilizációnak s egy másfajta kultúrának, ami feltétlenül élénkítőleg, megtermékenyítőleg hatott az itteni társadalmakra. A német lakosság egy része, elsősorban az értelmiség asszimilálódott a polgárosodás időszakában; másik, nagyobbik hányada azonban nem. Részben még az eredeti német hagyományokat továbbvíve, részben a helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelő keretek között kiépítették saját gazdasági, kulturális, politikai intézményeiket, amelyekkel szintén gazdagították ugyan új hazájukat, de egyben versenytársaivá is váltak az adott ország kibontakozó nemzeti polgárságának és főleg értelmiségének. Ez feszültségekhez vezetett ugyan, de az ellentétek jórészt nem haladták meg az egészséges versengés kereteit. A problémák akkor jelentkeztek, amikor a katonailag, gazdaságilag megerősödő és egységesülő Németország keleti politikájában ismételten és egyre határozottabban építeni próbált a Kelet-Európában élő német népcsoportokra. Ez egyrészt megosztotta az egyes országok német népcsoportjait, másrészt kiélezte a befogadó országok és az itt élő németek közötti ellentéteket. A második világháború végére kialakult általános — a hitleri Németországgal szembeni indulatokból táplálkozó — németellenes hangulat, valamint a győztes Szovjetunió pánszláv allűröktől sem mentes nagyhatalmi politikája aztán megpecsételte a térség német népcsoportjainak sorsát. A határok eltolása, a tömeges áttelepítések, üldöztetések, majd a menekülési hullámok folytán az egyes országok német lakossága korábbi számának töredékére esett vissza. A kelet-közép-európai és délkelet-európai németség még kiteljesedni látszó, a tragikus fordulat előtti utolsó negyedszázadába ad betekintést Mads Ole Balling könyve. Műve nem minden előzmény nélküli, hiszen Fritz Wertheimer két kötetben már áttekintést adott a külföldi német pártokról és a pártok vezetőiről az 1927., majd az 1930. évi állapotokat illetően, mégis úttörő jellegű, amennyiben teljes áttekintést nyújt a két világháború közötti keleteurópai német politikai elitről. A két kötetre terjedő munka tizenegy ország (amelyek közül