Levéltári Közlemények, 64. (1993)
Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Buzási János: A Levéltári Közlemények hetven éve / 11–26. o.
16 Buzási János szabtak korlátot, legföljebb — főleg a külföldi kiadású művek esetében — az elérhetőség, illetve az, hogy van-e az ismertetés elkészítésére vállalkozó, adott esetben pedig a megfelelő nyelvtudással rendelkező szakember. Az ismertetések tematikai súlypontja egyre inkább a levéltári irodalom felé tolódott el, s a harmincas évektől kezdve a Levéltári Közlemények Ismertetések rovatában szinte kizárólagossá vált. Az ismertetések száma általában évfolyamonként 6—10 körül mozgott. A csúcspontot az 1936-os évfolyam jelentette, amely 42 — köztük 34 külföldi —, a levéltári irodalomhoz sorolható mű ismertetését közli. Ezek a művek és ismertetéseik még ma sem csupán tudománytörténeti érdekességek, ami azt bizonyítja, hogy a szerkesztők ki tudták választani a maradandó értékeket. A Vegyes közlemények (később Szemle) rovat a levéltári élet fontosabb eseményeinek tükre. Ebbe a rovatba kerültek a tudományos rendezvényekről, hazai és külföldi társintézményekről szóló, továbbá különböző országok levéltárügyét ismertető beszámolók. Az Országos Levéltár 1924-től kezdve ebben a rovatban tette közzé előző évi működési jelentését. Itt kapott helyet jubileumok, kitüntetések és egyéb ünnepi események alkalmából a tudomány és a levéltárügy számos kiemelkedő személyiségének méltatása. Végül ebben a rovatban találjuk az elhunyt levéltárosok és történészek nekrológjait. Amikor Csánki Dezső a Levéltári Közlemények feladatát megfogalmazta, arra helyezte a döntő hangsúlyt, amit még ma is többé-kevésbé a levéltári irodalomhoz számítunk, de nyitva hagyta a ,,levéltári forrásokon alapuló, szigorúan tudományos dolgozatok" közlésének lehetőségét. 10 Ilyen dolgozat volt az első évfolyam 3—4. számában Herzog József gazdaságtörténeti tanulmánya, ,,A tarcali királyi uradalmi és kincstári szőlő keletkezése". Ezt nem annyira Herzog személye miatt említem külön, hanem inkább azért, mert a Levéltári Közlemények hasábjain a történeti feldolgozás már az első években, Csánki e tekintetben elég liberális szerkesztése alatt is nagyon ritkán fordult elő. A Levéltári Közlemények első korszakában, de különösen 1936 előtt, a legnagyobb teret a levéltárismertetéseknek, fondismertetéseknek, olykor még mai értelemben vett, tipikus tájékoztató levéltári segédleteknek is, továbbá a forráspublikációknak és a történeti forrástudományoknak biztosította. Nem csupán — és talán nem is elsősorban — azért, mert a kínálatban a levéltártan aránya még valóban meglehetősen alacsony volt. Inkább volt ez tudatos törekvés arra, hogy a levéltárosok igen szűk és nem éppen a közérdeklődés homlokterében álló rétegén túl a felhasználók minél szélesebb köréhez eljusson, a kutatóknak a saját munkájukban felhasználható információkat nyújtson a levéltári anyagról, megkönnyítse az abban való tájékozódást. A példányszám meghatározásánál úgy számolt, hogy a Levéltári Közlemények előfizetőinek legalább a fele ebből a körből fog kikerülni. Meggyőződésem, hogy a felhasználói oldal tájékoztatása a Levéltári Közleményeknek ma is egyik legfontosabb feladata. A levéltári irodalom kategóriáját, s ezzel együtt a Levéltári Közlemények programját is, tudományos alapossággal először Szabó István, a folyóirat Pleidell Ambrus utáni felelős szerkesztője fogalmazta meg. Szabó István az akkori legmodernebb szemléletet képviseli, amikor a levéltári irodalmat, mint a levéltártudomány kifejező nyelvét, tipikus célirodalomként fogja fel, amelynek rendeltetése, föltárni a módokat, megnyitni a lehetőségeket, megkeresni a megoldásokat és kézbeadni az eszközöket, melyekkel a levéltárak feladatukat korszerűen, a tudomány színvonalún teljesíthetik". Szabó István a levéltári irodalmat három nagy csoportra osztja. Az első csoportba tartozik minden, ami , ,a levéltári anyag gyűjtésének, a fenntartás technikai feltételeinek, az anyag rendezésének, selejtezésének, a különféle levéltári rendszereknek, a levéltárak kezelésének, a levéltári szervezetnek és igazgatásnak, majd az anyagi 10 Lásd: Csánki Dezső: Beköszöntő. (Levéltári Közlemények 1. /1923/ 1—2. szám.)
