Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Gergely Jenő: A katolikus püspöki kar küzdelme az iskolákért / 165–198. o.

166 Gergely Jenő már sejtette, hogy változtatni kell a régi menetrenden. A jegyzőkönyv szerint ,,a hercegprímás felteszi a kérdést, ne tartson-e a püspöki kar az eddiginél több értekezletet? A püspöki kar úgy határoz, hogy a szokásos két értekezlet maradjon meg, esetleg ha szükséges, egy harmadik is tartassék.'' A grémium többsége tehát ekkor még nem tartotta szükségesnek a gyakoribb eszmecserét. A püspöki kar azt is kérte Mindszentytől, hogy a konferenciák színhelye ne a romos budavári prímási palota legyen, ami akkor nehezen volt megközelíthető, hanem Pesten az Actio Catholica épületében tartsák azokat. E kérésnek csak részben tett eleget az elnök. 1948 végéig a tanácskozások színhelyei a budavári prímási palota, az Actio Catholica tanácsterme, az Angolkisasszonyok intézete és a Központi Szeminárium ebédlője voltak. (Egyszer Esztergomban és Vácott volt a konferencia a püspöki palotában, s egyszer a Marianumban.) Tulajdonképpen az 1948 tavaszi-nyár eleji iskolaharc kapcsán szinte permanenssé váltak a konferenciák. (Míg 1945-ben 3, 1946-ban 5, 1947-ben 7 és 1948-ban 9 konferencia volt, ebből csak június hónapban, az iskolaharc finisében 7-én, 10-én, 15-én és 24-én, tehát négy alkalommal tanácskoztak.) A konferenciák jegyzőkönyveit az ekkori prímási irodaigazgató, Mátrai Gyula kanonok vezette. A jegyzőkönyv „koptjában" felsorolja a jelenlévőket és a távolmaradókat — a konferencia tagjait, tehát az ordinariusokat (a megyés főpásztorokat vagy azok valamilyen jogon való képviselőit). A jegyzőkönyv végén az elnöklő hercegprímás és a jegyzőkönyv-vezető aláírása mellett található a tanácskozás elején a hitelesítésre felkért két Ordinarius saját kezű aláírása. Szólni kell még egy fontos forrásról is, amely a püspöki kar közös állásfoglalásaival kapcsolatos. Ismeretes, hogy a főpásztorok a circulareban adott közlések, rendeletek stb. mellett esetenként fontos kérdésekről ún. pásztorleveleket, körleveleket adtak ki, amelyek szólhattak a hívekhez, a papsághoz, avagy szólhattak a hívekhez és a klérushoz egyaránt. Amikor azonban országos ügyről, az egész magyar egyházat érintő kérdésekről volt szó, akkor a főpásztorok a püspöki konferencián megtárgyalt kérdésről közös pásztorlevelet tettek közzé. Erre általában a prímás tett javaslatot, legtöbb esetben már előzetes szövegtervezetet is beterjesztett, amit a szűkebb konferencia (a három érsek és a rangidős megyéspüspök) megvitatott (vagy írásban kikérte annak véleményét). A közös pásztorlevelet általában a Magyar Püspöki Kar nevében Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek aláírással látták el, kivételesen fontos esetben a püspöki kar (a konferencia) valamennyi tagja saját kezűleg aláírta. A közös pásztorlevelek 1945—1948 között megsokasodtak, mert a püspöki karnak nem állt rendelkezésére más hatékony tömegkommunikációs eszköz. A közös pásztorlevelek szerves részét képezik a püspöki kar konferenciáin felvett jegyzőkönyveknek, forrásértékük is hasonló. A különbség jellegükben van: míg a körlevelek általában publikussá váltak, a jegyzőkönyvek bizalmasak voltak és maradtak. Az iskolaharc a püspöki konferenciákon Már a háború utáni első püspöki konferencián, 1945. május 24-én felmerült — az Actio Catholica javaslataként — a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségének a megszervezése. A javaslatot Lénárd Ödön piarista szerzetes, az Actio Catholica titkára terjesztette be. Az új szervezet célja a katolikus iskolák védelme volt. 1945-ben azonban még szó sem volt valamiféle új kultúrharcról és iskola-államosításról. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány illetékesei úgy nyilatkoztak, hogy nincs szándékukban e téren változtatások eszközlése. A Szülők Szövetségének megszervezéséről végül is csak az 1945. október 17-ei, őszi püspöki konferencia határozott, immár Mindszenty József hercegprímás elnöklete mellett: , ,Többek hozzászólása után a Szülők Szövetségének helyenként és iskolánként való megszervezése mellett dönt.