Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

Kormányzati audiencia az első zsidótörvény előtt 159 hogy: „Azt az általánosan elterjedt nézetet, hogy a zsidóság főképpen bevándorlás útján gyarapszik, népszámlálási és népmozgalmi adataink összevetése egyáltalán nem igazolja, sőt 1880. óta azt látjuk, hogy az izraeliták kivándorlási vesztesége állandóan nagyobb, mint a többi felekezeté." Ugyancsak Kovács Alajos, a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatalban szolgálatot teljesítő miniszteri tanácsos ,,A zsidóság térfoglalása Magyarországon" című műve állapítja meg, hogy: „Ha a természetes népmozgalom eredményét a zsidók tényleges szaporodásának számaival egybevetjük, azt a meglepő és szinte a köztudattal ellenkező megállapítást kell tennünk, hogy 1869. óta zsidó bevándorlás nincs, illetőleg azóta a zsidók kivándorlása állandóan felülmúlja a bevándorlást." Ami pedig a mai helyzetet illeti, arról hadd álljon itt a Központi Statisztikai Hivatal legújabb adata, amely szerint: 1935-ben összesen 1990 más országból ideköltözött egyén kapott lakbizonylatot, ezek között izraelita vallású 104, — e 104 izraelita vallású beköltözött egyén közül pedig mindössze 4 jött Lengyelországból. íly körülmények között külföldi s főként galíciai izraeliták betelepüléséről nem lehet beszélni. Különben is ennek a kérdésnek szabályozoása teljesen a hatóság kezében van, úgy hogy az egész kérdés tisztára rendőri kérdéssé zsugorodik; a magyar zsidóság e bevándorlást soha nem kívánta, még kevésbé segítette. De felülemelkedve ezeken a részleteken, ugyancsak a statisztika adataiból meg lehet állapítani, hogy a magyar zsidóság a maga túlnyomó zömében születésére és nyelvére nézve magyar. Az Í930.-iki népszámlálás adatai szerint a hazai zsidóság 97.3%-a Nagy-Magyarországon született s míg a hazai zsidóság 97%-a magyar anyanyelvű, addig Magyarország nemzsidó összlakosságából csak 91.8% vallja magát magyar anyanyelvűnek. Egy másik téves és tendenciózus beállítás a hazai zsidóságot — szemben a másvallásúakkal — vagyonosabbnak s úgy akarja feltüntetni, mintha a javak eloszlásában kivételes helyzet jutott volna nekik osztályrészül. Ezzel szemben ugyancsak az 1930-iki népszámlálási hivatalos adatok alapján kitűnik, hogy 444 000-nyi magyarországi zsidóság 9/10-ed része, vagyis 401 000 teljes nincstelenségben szenved, ugyanúgy, mint az a 6 900 000 többi magyar, aki a 8 688 000-nyi összes népességből se házzal, se házrésszel, se földdel, se földbérlettel nem rendelkezik. Zsidó és nemzsidó között a szegénység tekintetében csak az a különbség, hogy a zsidó szegények száma 0.7%-kai múlja fölül 5.1%-os országos arányszámukat, tehát a zsidók között aránylag még több a nincstelen, mint a nemzsidók között. Jellemzően illusztrálja a zsidó vallású lakosság túlnyomó részének szegénységét a pesti izraelita hitközség kultuszadójának statisztikája is. E hitközség 60 000 adóköteles tagja között 40 000 még 20 pengő évi adót sem tud fizetni, további 17 200 tagnak adója is 100 pengő alatt marad és csupán 2800 tag, tehát 4.7 %, szerepel 100 pengőnél magasabb kultuszadóval, vagyis a fővárosi zsidóság 95.3%-a a legszerényebb viszonyok közt van. Mindez pedig csak arra a következtetésre vezethet, hogy felekezeti különbség nélkül kell ennek a szegény országnak lakosságát gazdaságilag és társadalmilag felkarolni. vm. Ne hivatkozzon senki a maga felelőtlen agitációjában, hogy a szociális bajok és ebből keletkező társadalmi összeütközések főoka a zsidóság térfoglalása Magyarországon. Németországban a zsidóság száma 0.9% volt s ha a hitelélet terén volt is valami befolyásuk, a gazdasági élet egyéb területein, jelesül a gyáriparban és a kereskedelemben a zsidóság szerepe elenyésző volt s mégis a nemzeti szocializmus érvényesíteni tudta a maga zsidóellenes programját, ami azt bizonyítja, hogy az ilyenfajta agitációnak nincs is szüksége komoly okokra, csupán ürügyekre. Németországban a zsidókérdés végleg elintéződött; felelősségünk tudatában merjük állítani, hogy e réven egyetlen szociális probleméja Németország-