Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

160 Szűcs László nak meg nem oldódott. Ellenkezőleg, a gazdasági bajok sokasodtak, a nemzeti szocializmus szembeszállása a katholicizmussal és protestantizmussal katasztrofálisan kiéleződött s ami elégedetlenség ebből szükségszerűen keletkezik, csak egy diktatórikus rezsim minden felszólalást elfojtó szigorúsága tudja ideig-óráig elnémítani. S mindez zsidók nélkül, egy embertelen zsidóellenes program konzekvens végrehajtása után, mely jelesül az angolszász népeknek németellenességét jelentős mértékben felfokozta. De legyen szabad utalnunk annak az országnak katasztrofális gazdasági, szociális és politikai helyzetére, mely a maga zsidókérdését több száz év előtt radikálisan megoldotta: Spanyolországra. Ki az, melyik fajta, melyik felekezet az Spanyolországban, kit az ott elkövetkezett összeomlásért zsidóság híjján felelőssé lehet tenni? Ilyen és hasonló példákkal a történelem bőven szolgál és bizony volt idő a régi kor történetében, a kereszténység első évszázadaiban, amikor ugyanezeket a képtelen vádakat ugyanilyen értelmetlenséggel vagy rosszhiszeműséggel a keresztényeknek szegezték szembe. Tertullianus jegyzi fel Marcus Aureliusról, ki pedig maga volt a bölcsesség és mértéktudó méltányosság mintaképe s ki alatt a római birodalom egy világrészt ölelt fel, hogy meg volt győződve, hogy ami baj a birodalomban volt: éhség, árvíz, epidémia, annak mind a keresztények az okai. Ami szerencsétlenséget felekezetünkre, ami bajt az országra az ilyen agitációnak kiéleződése hozhat, attól óhajtanok magunkat és hazánkat megkímélni. A jobbra forduló gazdasági helyzet nem egy fegyverétől fosztja meg a felelőtlen agitációt. Hogy ez végleg megbénuljon, a kormányzat határozottan megnyilatkozó akaratán múlik. Legjobb meggyőződésünk szerint a nemzet érdeke azt kívánja, hogy igazságtalan partikuláris szempontok fölött az egyetemesség érdekei érvényesüljenek, hogy a tudás, képesség valláskülönbség nélkül kapcsolódhassák bele a nemzeti munkába. Nem szabad engedni, hogy izgatás és széthúzás állandósulhasson ott, ahol az erők összefogására van szükség jobban, mint valaha! Nem a felekezeti kérdés, hanem a nagy magyar kérdés: Trianon kérdése az, amelynek az előtérbe kell nyomulnia s amelyet nem a szomszéd államok összefogása veszélyeztet igazán, hanem a magyar széthúzás, jelentkezzen az akár felekezeti, akár faji gyűlölség köntösében. Kiváló külpolitikusok fejtették ki cikkekben, beszédekben, hogy még a nagy Németország sem engedhette meg magának az antiszemitizmus luxusát; igazságtalan intézkedéseivel hatalmas nemzetekben váltott ki káros ellenérzést. Ők húzták alá, hogy milyen kevéssé teheti ezt Magyarország, mely a maga nagy céljainak követésében akarja a nemzetek és népek veleérző szimpátiáját. Ezt a szimpátiát megszerezte hazánknak Főméltóságod kormányzói bölcsessége és ezt úgy óvhatjuk meg a jövőre is, ha a belső békét, a kívánatos harmóniát az ország minden társadalmi rétege és minden felekezete között megzavarni nem engedjük, mert bármely réteg vagy felekezet méltatlan háttérbe szorítása, a polgárok egy rétegének alacsonyabb sorba való szorítása az emberiességnek azt az örök eszményképét sértené, mely minden kulturembernek közösen féltett értéke. Főméltóságú Kormányzó Úr! Amiként százötven évvel ezelőtt a tekintetes Karokhoz és Rendekhez szállott a panasz jaj szava s amiként a panaszos szózat nemes megszívlelése hasznos és munkás rétegek üdvös bekapcsolásával Nagy-Magyarország felvirágoztatásához vezetett, — úgy száll most százezrek szívéből az aggodalom sóhaja Magyarország Főméltóságú Kormányzójához, aki erejével és tekintélyével az összeomlás romjai felett új rendet teremtett és bölcsességével a fejlődés új útjait megnyitotta. A zsidóság a maga nagy életkérdését teszi le bizalommal Főméltóságod kezébe; teszi ezt azonban abban a szent meggyőződésben, hogy amikor a maga számára megértést, igazságot kér, akkor a magyarság ügyét is szolgálja, melytől az ő sorsa elválaszthatatlan és szolgálja a nemzet újjáépítésének ügyét, melyet Főméltóságod országlása oly szerencsés kézzel valósított meg. Mert ami intézkedést itt a felelőtlen agitáció a zsidóság ellen keresztül erőszakol, az merénylet az ellen a nagyszabású koncepció ellen, mellyel Főméltóságod ezt a nemzetet valósággal a romokból újjáépítette és másfél évtizedes