Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

152 Szűcs László zsidókat segítségül a szétdúlt ország újjáépítésének munkájára, in. Endre pedig kiváltságokkal ruházván fel Pozsony városát, külön kikötötte, hogy „a városban lakó zsidók a többi polgárok összes szabadságát élvezzék", — vagyis az utolsó árpádházi király már teljes jogegyenlőséget adott a pozsonyi zsidóknak. Az Árpádház kihalta után, a vegyesházbeli királyok alatt, majd a Habsburg-ház uralomra kerülése óta egészen a XVIII. század végéig tilalmak és üldözések lehetetlenné tették, hogy a zsidók munkája egyetemlegesen az ország javára érvényesülhessen, de azért — elfogultságon keresztül és üldözések ellenére — számos vonatkozásban mégis elismerésre tudott találni a zsidók hasznossága. Meg lehet állapítani, hogy a hazai földön élő zsidóság jelentékeny része évszázadokra visszamenően mindenkor magyarnak érezte és vallotta magát. Hiteles összeírás is igazolja ezt, amely 1735-ben, tehát 200 évvel ezelőtt készült és amely több szabad királyi városon kívül 30 vármegyének zsidó lakosságáról ád — kétségtelenül még nagyon hiányosan — kimutatást. Ez országos összeírás szerint e 30 vármegyében ekkor — tehát a XVHI. század elején — a zsidó lakosok 35.3 %-a vallotta magát magyar születésűnek, ami pedig igen tekintélyes arányszámnak mondható, mert alig tételezhető fel, hogy a XVIII. század elején, amikor idegenek betelepítése sűrűn volt folyamatban, vallhatta-e volna magát az ország nemzsidó összlakosságából 35 % magyar származásúnak, hiszen 200 évvel később — az 1910.-iki népszámlálás szerint is — a vármegyei összlakosság közül az egész országban csak 44.0% vallotta magát magyar anyanyelvűnek. 1780-ban, II. József uralkodásával indult meg a hazai zsidóság felszabadulásának folyamata, aminek különös lendületet adott, hogy egyrészt a zsidóság mind erősebb gyökérszálakkal fűződött a magyar talajhoz, másrészt a felvilágosodottság korának vezető magyar elméi mind erősebben érezték, ami értéket, nemzeti erőinek felfokozását a magyarság számára a zsidóság egyenrangú belekapcsolása jelenthetett. Látják, hogy mit jelent a zsidók munkája a kereskedelem kialakulása, fejlődése terén, látják az eredményeket, melyeket a zsidó szorgalom, vállalkozási kedv, messzitekintés az ipar terén produkált, — aki e kor iparának történetét megírja, az bizonnyal szép fejezetet szentel a magyar zsidóság munkájának és látják végül azt az igaz, hazafias érzést, mely ez ország zsidóságát minden ízében kiírthatatlanul magyarsággal itatja át és mely megműveli, hogy a zsidók az 1848/49-iki szabadságharcban olyan meggyőződéssel, lelkesedéssel és — mivel a számarány kérdését ma állandóan a zsidóellenes agitáció homlokterébe állítják, — hát számarányukon felül vettek részt és szerezték meg vérük áldozatával is jussukat magyarságukhoz. m. 1867-ben, amikor Magyarország és az uralkodó-ház között a kiegyezés létrejött, elkövetkezett a zsidók emancipációja Magyarországon, amelyet 1895-ben a zsidó vallás recepciója tetőzött be. A múlt század hatvanas éveiben meginduló nemzeti újjászületés a maga építő táborában mindenütt ott találja a zsidóságot és az elfogulatlan történetírás megállapítja, hogy a fejlődés műve sokat köszönhet az ő munkájuknak. A feladat, mely akkor a magyarság számára adódott, valóban nagyszabású volt. Száz meg száz esztendő mulasztását kellett helyrehozni, egy országot, melyet történelmi és geográfiai adottsága arra kényszeríted;, hogy a nyugati keresztény civilizációnak úgyszólván határőrvidéke legyen és az ezért folytatott kemény küzdelmekben eméssze fel legjobb erőit, az ezzel szükségképpen járó elszegényedésből, elmaradottságból kiemelni és polgárainak azt a jobb sorsot biztosítani, melyet európai hivatásuknál, de nemzeti sajátosságaiknál fogva is igazán megérdemeltek. Ami munkát e körül a magyarság a múlt század második felében kifejtett, ahogy egy ipari tradició híjján való országban, melyben az osztrák ipar érvényesülését külön kedvezések biztosították, ipart teremtett, ahogy aránylag rövid idő alatt kifejlesztette, nyugat-európai