Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

Kormányzati audiencia az első zsidótőrvény előtt 149 a hivatalos hitközség ítéli el a legsúlyosabban és azt kívánná, hogy ezt az elemet a bírósági tárgyalásokon ne védjék keresztény előkelő politikus ügyvédek, hanem ezeket csak a bíróság által hivatalból kirendelt védőknek illene és szabadna védeni. A hivatalos hitközség tudatában van annak, hogy ez az elem a legtöbbet éppen a hazai zsidóságnak árt és ezért ezeket a hitközség nem támogatja és az érdekükben történő interventiot helyteleníti. Stern kijelentése a Kormányzó úrra láthatólag mély benyomást gyakorolt. Ezek után Vida Jenő szólalt fel, mert szükségesnek tartotta, hogy a maga részéről is a Kormányzó úr figyelmébe ajánlja a hazai zsidóság ellen emelt vádak teljes alaptalanságát. A zsidóság túlnyomó nagy része éppen olyan szegény, mint a más vallásúak és azzal a váddal szemben, hogy a gazdasági életben a vezető állásokat a zsidók töltik be, — Vida utalt arra a közismert tényre, hogy a zsidóság azért volt kénytelen közgazdasági pályákon elhelyezkedni, mert máshová be nem engedték. Az állam, a város, a vasút, a megye, az árvaszék és általában a közhivatal el van zárva a zsidóság elől és alig marad más terraenum, mint a közgazdaság, amellyel való foglalkozás — éppen mert kockázattal jár, — nagyobb jövedelmet eredményez. Ezeken a pályákon a zsidók vagyonosodása — folytatta fejtegetéseit Vida — azért volt lehetséges, mert a zsidók a mindenkori gazdasági lehetőségeket felismerték, ahhoz alkalmazkodtak és takarékosan éltek. Itt a Kormányzó úr közbeszólt: „Én ennek teljesen tudatában vagyok. Mi magunk kényszerítettük a zsidóságot arra, hogy gazdagodjék." Vida utalt arra, hogy pár évvel ezelőtt, amikor abban a szerencsében részesült, hogy a Kormányzó úr őt fogadta, — a Kormányzó úr által hozzáintézett azon kérdésére, hogy helyesen cselekedett-e a Kormányzó úr, midőn a két fiát nem földbirtokosnak nevelte, hanem közgazdasági pályán helyezte el, — ő — Vida — szerencsekívánatait fejezte ki a Kormányzó úrnak ezért a bölcs elhatározásáért. Hivatkozott arra, hogy a Kormányzó úr pár évvel ezelőtt volt az ő vállalatánál Tatán és láthatta, hogy ez nem kizárólag kapitalista szempontok alapján vezettetik, mert annak vannak jelentős szociális intézményei is, hisz annakidején Tatáról a Kormányzó úr éppen olyan elismeréssel nyilatkozott, mint amit ma az Izzónál tett látogatásáról hallottunk; itt a Kormányzó úr helyeslőleg bólintott, — majd Goldberger felé olyan mozdulatot tett, hogy bizonyára nála is ugyan ez a helyzet, amire Goldberger közbeszólt, hogy az ő gyárát még csak a Főméltóságú Asszony látogatta meg, a Kormányzó úr még az ő gyárát látogatásával meg nem tisztelte. Ezután Vida folytatólagosan megjegyezte, hogy ő, mint az ország legnagyobb iparvállalatának vezetője, állítja, hogy a keresztény társadalomnak a kereskedelmi tevékenységtől való visszavonulása most is fennáll, mire a Kormányzó úr azt a kijelentést tette, hogy: ,,ez most már változik, most már a keresztény társadalom is szivesen megy közgazdasági pályára." Vida azzal fejezte be felszólalását, hogy a közismert visszaéléseket és a múltban a politikai bűntetteket, amiket elsősorban a zsidóság itél el és bélyegez meg, — nem is zsidók, hanem hitehagyott zsidók követték el. Kun Béla is ilyen hitehagyott zsidó volt. Azután a Kormányzó úr, annak jeléül, hogy az audentia végetért, — felállott, mi négyen is azonnal szintén felállottunk s miután a Kormányzó úr hozzájárulásával abban történt megállapodás, hogy az audentia lefolyásáról egy rövid communiké fog megjelenni, amelyet a küldöttség publikálás előtt a Kormányzó úr kabinetirodájának be fog mutatni, — barátságos kézfogás után 6.45 órakor elhagytuk a Kormányzó úr dolgozó szobáját. Stern Samu Dr. Buday-Goldberger Leo Vida Jenő Dr. Láng Lajos Géppel írt eredeti tisztázat Stern Samu, Dr. Buday-Goldberger Leo, Vida Jenő és Dr. Láng Lajos saját kezű aláírásával.