Levéltári Közlemények, 64. (1993)
Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.
148 Szűcs László Strasse, az utcák hadi-sikerükre Kőniggrátzre, stb. emlékeztetnek és minden azt harsogja, hogy Deutschland, Deutschland über alles, úgy, hogy az ember már örül, hogy e nyomás alól szabadul, ha német területről más területre lép. Ezután a Kormányzó úr a parlamentarizmusról szólt, mint államformáról, amelynek szerinte van jó és rossz oldala is. Amíg stabil kormány van és nem olyan, amely három havonként változik, addig a parlamentarizmus fenntartható, mert az mégis ellenőrzi a minisztereket. A miniszterek ugyanis bizonyos idő után azt hiszik, hogy őnekik örökre ott kell maradni azon a helyen, amelyet betöltenek. Ilyen körülmények között nem rossz dolog az, ha van egy parlamenti ellenőrzés, amelyik kiabál, ha péld. a miniszter túlköltekezik és a milliókat kidobálja az ablakon. Egyébiránt az a baj, hogy Magyarországon nagyon sok a fék. 17 év alatt elégszer tapasztalta, hogy milyen nehéz dolog még okos dolgokat is megcsinálni; ha egy miniszter egy okos dolgot akar véghezvinni, akkor jön a miniszteri tanácsos, aki mindig hangoztat aggodalmakat és ezután egy napi gondolkodási időt kér, ezalatt összegyűjti az ellenargumentumokat és másnap kifogásokkal él, mert jól esik neki okos dolgokra azt mondani, hogy nem. A Kormányzó úrnak is sokszor kellett látnia saját elgondolásával szemben ennek a féknek a szerepét, amely a parlamentarizmusból folyik. Ezt többé-kevésbé meg is lehet érteni, hiszen az ország évszázadokon keresztül volt kénytelen a királyi hatalmakkal szemben védekezni. Az arany bulla, a Bécs elleni állandó ösztönös védekezés nyomokat hagyott. De amíg funkcionál a parlamentarizmus, és nincs három havonként kormányváltás, — addig nem kell ellene tenni semmit. Felemlítette, hogy az elmúlt napokban nála járt egy francia diplomata és áradozva beszélt neki a demokráciáról. A demokráciának üdvözítő eredményeiről. A Kormányzó úr egy kicsit lehűtötte ezt a lelkesedést, mert ez a szó most sokunk szemében — mondja a Kormányzó úr — a sztrájkok rendezésével és a gyárak megszállásával azonos. Ezzel kapcsolatban a spanyol eseményekre utalt, ahol apácákat és papokat gyilkoltak halomra. Különösen az apácák legyilkolását mondotta érthetetlenül szörnyűségesnek, hiszen az apácák minden aktív politikától távol állanak és minden akcióban ártatlanok, amit már ilyen határozottan a papokról nem lehet elmondani, mert azok közül sokan, gyakran és mind a két oldalon a lazításban tevékeny részt vesznek. Ezen kitérés után mégegyszer visszatért a Kormányzó úr a magyar-zsidó ügyre, megismételve a magyar zsidóságnak általános tudott hasznos közgazdasági tevékenységét, de dicséróleg emlékezett meg a közjótékonyság terén jelentkező áldozatkészségről is, mert a közjótékonyság céljaira befolyt összegek 85 %-a zsidóktól ered. Azután azt mondotta, hogy amikor ő tegnap este átnézte azt a névsort, akiket ma fogadni fog, akkor előre örült, hogy a mai napon lesz egy olyan negyedórája, vagy félórája, amikor velünk /: ,,az urakkal" :/ beszélhet és ebből tanulhat, — végül kijelentette, hogy ha az urak közül bárki máskor is jelentkezik nála, szívesen fogja a jelentkezőt fogadni. A Kormányzó úr ezen megnyilatkozása után felállva szólásra jelentkezett Stern Samu, a Kormányzó úr azonban barátságosan arra kérte, hogy csak maradjon ülve, mire Stern helyére visszaülve engedélyt kért arra, hogy egy nyilatkozatot tehessen, mert a Kormányzó úr beszédének elején őt, mint hitközségi elnököt aposztrofálta. Stern ezután szerencsésen megfogalmazott mondatokban kijelentette, hogy , ,a csirkefogókkal és gazemberekkel" és azokkal a siberekkel, akikről a Kormányzó úr beszédének elején említést tett, — dacára, hogy ezek zsidó vallásúak, — a hivatalos hitközség semmiféle szolidaritást nem érez és így a küldöttség másik három tagja és ő közötte, aki a hitközség elnöke, — etekintetben még árnyalatokban sincs semmiféle felfogásbeli különbség. Ezzel az elemmel a hivatalos hitközség soha és semmilyen formában szolidaritást nem vállal és ezek érdekében soha, semmilyen formában interveniálni nem fog, sőt ellenkezőleg ezeket éppen