Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

148 Szűcs László Strasse, az utcák hadi-sikerükre Kőniggrátzre, stb. emlékeztetnek és minden azt harsogja, hogy Deutschland, Deutschland über alles, úgy, hogy az ember már örül, hogy e nyomás alól szabadul, ha német területről más területre lép. Ezután a Kormányzó úr a parlamentarizmusról szólt, mint államformáról, amelynek szerinte van jó és rossz oldala is. Amíg stabil kormány van és nem olyan, amely három ha­vonként változik, addig a parlamentarizmus fenntartható, mert az mégis ellenőrzi a minisz­tereket. A miniszterek ugyanis bizonyos idő után azt hiszik, hogy őnekik örökre ott kell ma­radni azon a helyen, amelyet betöltenek. Ilyen körülmények között nem rossz dolog az, ha van egy parlamenti ellenőrzés, amelyik kiabál, ha péld. a miniszter túlköltekezik és a mil­liókat kidobálja az ablakon. Egyébiránt az a baj, hogy Magyarországon nagyon sok a fék. 17 év alatt elégszer tapasztalta, hogy milyen nehéz dolog még okos dolgokat is megcsinálni; ha egy miniszter egy okos dolgot akar véghezvinni, akkor jön a miniszteri tanácsos, aki mindig hangoztat aggodalmakat és ezután egy napi gondolkodási időt kér, ezalatt össze­gyűjti az ellenargumentumokat és másnap kifogásokkal él, mert jól esik neki okos dolgokra azt mondani, hogy nem. A Kormányzó úrnak is sokszor kellett látnia saját elgondolásával szemben ennek a féknek a szerepét, amely a parlamentarizmusból folyik. Ezt többé-kevésbé meg is lehet érteni, hiszen az ország évszázadokon keresztül volt kénytelen a királyi hatal­makkal szemben védekezni. Az arany bulla, a Bécs elleni állandó ösztönös védekezés nyo­mokat hagyott. De amíg funkcionál a parlamentarizmus, és nincs három havonként kor­mányváltás, — addig nem kell ellene tenni semmit. Felemlítette, hogy az elmúlt napokban nála járt egy francia diplomata és áradozva be­szélt neki a demokráciáról. A demokráciának üdvözítő eredményeiről. A Kormányzó úr egy kicsit lehűtötte ezt a lelkesedést, mert ez a szó most sokunk szemében — mondja a Kor­mányzó úr — a sztrájkok rendezésével és a gyárak megszállásával azonos. Ezzel kapcsolatban a spanyol eseményekre utalt, ahol apácákat és papokat gyilkoltak halomra. Különösen az apácák legyilkolását mondotta érthetetlenül szörnyűségesnek, hi­szen az apácák minden aktív politikától távol állanak és minden akcióban ártatlanok, amit már ilyen határozottan a papokról nem lehet elmondani, mert azok közül sokan, gyakran és mind a két oldalon a lazításban tevékeny részt vesznek. Ezen kitérés után mégegyszer visszatért a Kormányzó úr a magyar-zsidó ügyre, meg­ismételve a magyar zsidóságnak általános tudott hasznos közgazdasági tevékenységét, de dicséróleg emlékezett meg a közjótékonyság terén jelentkező áldozatkészségről is, mert a közjótékonyság céljaira befolyt összegek 85 %-a zsidóktól ered. Azután azt mondotta, hogy amikor ő tegnap este átnézte azt a névsort, akiket ma fogadni fog, akkor előre örült, hogy a mai napon lesz egy olyan negyedórája, vagy félórája, amikor velünk /: ,,az urakkal" :/ beszélhet és ebből tanulhat, — végül kijelentette, hogy ha az urak közül bárki máskor is je­lentkezik nála, szívesen fogja a jelentkezőt fogadni. A Kormányzó úr ezen megnyilatkozása után felállva szólásra jelentkezett Stern Samu, a Kormányzó úr azonban barátságosan arra kérte, hogy csak maradjon ülve, mire Stern he­lyére visszaülve engedélyt kért arra, hogy egy nyilatkozatot tehessen, mert a Kormányzó úr beszédének elején őt, mint hitközségi elnököt aposztrofálta. Stern ezután szerencsésen megfogalmazott mondatokban kijelentette, hogy , ,a csirke­fogókkal és gazemberekkel" és azokkal a siberekkel, akikről a Kormányzó úr beszédének elején említést tett, — dacára, hogy ezek zsidó vallásúak, — a hivatalos hitközség semmiféle szolidaritást nem érez és így a küldöttség másik három tagja és ő közötte, aki a hitközség el­nöke, — etekintetben még árnyalatokban sincs semmiféle felfogásbeli különbség. Ezzel az elemmel a hivatalos hitközség soha és semmilyen formában szolidaritást nem vállal és ezek érdekében soha, semmilyen formában interveniálni nem fog, sőt ellenkezőleg ezeket éppen

Next

/
Thumbnails
Contents