Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

Kormányzati audiencia az első zsidótörvény előtt 147 Mindig azt kell nézni, — mondotta a Kormányzó úr —, hogy ki van valamely actio élén. Egy üzlet alapításánál is az a fontos, hogy ki fogja az üzletet vezetni. Ha arravaló talentumos ember, akkor lehet bízni az üzlet sikerében, de ha a vezető jelentéktelen, akkor előre lehet tudni, hogy az a vállalkozás amúgy sem sikerülhet. Éppen így van a politikai vállalkozásoknál is. Azért kell megnézni, hogy kik azok, akik a nyilas mozgalom élén állanak és előre lehet tudni, hogy nem lehet sikere olyan mozgalomnak, amelyet Festetich gróf vezet, aki, ha nem is elsősorban, de legalább is mindjárt másodsorban felelős az ország elpusztulásáért. Ha 1918-ban a hadsereget szét nem eresztik, akkor egy talpalatnyi földet sem kellett volna az országból elveszíteni. Ha az országnak nem olyan vezetői lettek volna, mint Festetich, az akkori hadügyminiszter, és ha még Tisza István élt volna —, nem veszett volna el a magyar integritás. Felemlítette a Kormányzó úr, hogy amikor az Adrián a flottaparancsnokságot ő vette át és egy új hajóra /: úgy rémlik, a Prinz Eugene nevet említette :/ tette át hadiszállását, jelentették neki, hogy a hadihajók különböző nemzetiségű legénysége között nyugtalanság van és nincs meg az a fegyelem, ami elengedhetetlen. A hadihajón többféle, cseh, továbbá szlovén nemzetiségű legénység is szolgált és amikor ő, — aki csak két napja volt ezen a hajón, — nemzetiség szerint felállította a legénységet, meglepetéssel látta, hogy a hadihajón 350 magyar tengerész is szolgál. Ezek közül kettőt, akik hangadóknak látszottak, magához rendelt és megkérdezte, hogy mi a panaszuk, azok azt felelték, hogy ha már a Monarchiát feloszlatták, nincs értelme, hogy ők ott szerb érdekeket védjenek, hanem haza kellene menni, hogy védjék a magyar hazát. Belátta — mondotta a Kormányzó úr —, hogy ekkor már lényegében ezeknek volt igazuk és ha akkor a frontokról haza tudtuk volna hozni a hadsereget és azt itthon nem eresztették volna szélnek, egy négyzetmétert sem vehettek volna el az ország területéből. Mindezt a nyilasvezér Festetich-el kapcsolatban említette meg a Kormányzó úr, mosolyogva hozzátéve, hogy a parlament tegnapi ülésén báró Berg Miksa gúnyosan és nagyon találóan aposztrofálta Festetich-et. Ezután a Kormányzó úr arról beszélt, hogy milyen nehéz volt a szétzüllött és szélnek eresztett hadsereget újból megszervezni. Majd a forró fejűekről szólott és felemlítette, hogy amikor 1919-ben Siófokra ment, a szegény Urmánczy jelent meg nála és lelkendezve mondotta, hogy itt az alkalom, most ki lehet verni az ellenséget, az entente-ot az ország területéről. Mondotta ezt akkor, amikor neki — a Kormányzó úrnak — 2000 főből állott a hadserege és nem volt egyetlen ágyúja sem, amivel szemben állott 3 millió kitűnően felfegyverzett ellenséges katona. Azután arról a baloldali szélsőséges kritikáról szólott a Kormányzó úr, amely a lapokban, péld. a Népszavában szokott napvilágot látni. Itt közbeszóltunk, hogy a jobboldali lapok is, péld. az Új Magyarság is izgat. A Kormányzó úr megjegyezte, hogy ő sohasem olvassa az Új Magyarságot, ő csak a Pester Lloydot és a Pesti Hírlapot olvassa nagyon alaposan, ezenkívül a Függetlenséget, de annak már csak a címfeliratait. Ezután a küldöttséget megnyugtatta a Kormányzó úr, hogy nem kell a zsidó elleni izgatást olyannak tekinteni, mintha az hivatalos álláspont volna. Németország ellen is állandóan izgatnak a baloldali lapok, úgy hogy a németek azt hihetik, hogy ebben az országban mindenki németellenes, pedig hát németellenes irányzatról szó sincs, mert hiszen az nem érdek, mert a magyar integritást innen remélhetjük. Ha a németek elfoglalják a szudéta Csehországot, akkor Csehország már nincs is. A jugoszlávokkal majd csak megegyezünk, esetleg olasz segítséggel. Azután már csak egy ellenség marad és azzal elég erősek leszünk elbánni. Erre kell felkészülni a fegyverkezési egyenjogosulás után — ámbár bizonyos mértékig már eddig is készülődtünk — és ezért is fontos az ország gazdagodása, hogy legyen anyagi eszközünk erre a célra. Felemlítette, hogy a politika nem érzelmi kérdés és sajátságos, hogy Németország mindent érzelmi alapon kezel, Németország tele van ilyen érzülettel. Van péld. Sedaner-