Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Körmendy Lajos: Nemzetközi levéltári kapcsolatok Európában, 1981–1991 / 97–109. o.

98 Körmendy Lajos A levéltári szakmában legfejlettebb országok nagy vonzerőt gyakorolnak a kevésbé fejlettekre, akik szívesen tanulnak. Jóllehet a kérdőívre adott válaszokban csak négy ország jelölte meg ezt okként, a preferált országok listáját vizsgálva megállapítható, hogy a tanulás más országoknál is fontos szempont. A fenti két konkrét ok tekinthető a legfontosabbnak a nemzetközi kapcsolatok kialakulásánál és fennmaradásánál. Most nézzük meg a mélyebben fekvő strukturális okokat. 2.2 Strukturális okok 2.2.1 A hagyományok Azokban az országokban, ahol a történész-levéltáros mentalitás hagyományosan domináns, és ahol következésképpen a szakmai elismerés elsősorban a történeti-levéltári anyag feldolgozását övezi, a levéltárosok kevés késztetést éreznek a nemzetközi kapcsolatok iránt. Mindez logikus, hiszen munkájuk elsősorban a saját iratuk feldolgozására irányul, a külföldi kollégák, akik másmilyen anyagot gondoznak, ebben nemigen tudnak segíteni. Viszont azokban az országokban, ahol nagy súlyt fektetnek a modern archivisztikára, a szakma nyitottsága a külföld felé magától értetődik, mert a megoldandó problémák nagyon hasonlók — hogy csak a legfontosabbakat említsük: a robbanásszerűen növekvő iratmennyiség, vagy a levéltár helykeresése a posztindusztriális társadalomban. Mivel ezek a kihívások hasonló válaszokat követelnek, a tapasztalatcserék, a konferenciák és a nemzetközi tanfolyamok nagyon hasznosak lehetnek. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy a történész-levéltáros tradíció összeegyeztethetetlen lenne a nemzetközi kapcsolatokkal. A történeti levéltárak is fölvethetnek, ,nemzetközi" problémákat, különösen ami az állományvédelmet illeti. Emellett az iratok és az információk „inflációja" nem ismeretlen ezekben az országokban sem, tehát — amint azt több példa is bizonyítja — előbb vagy utóbb ők is ki fognak lépni elszigeteltségükből. 2.2.2 Szakmai feltételek A források hiánya arra ösztönözheti a levéltárakat, hogy külső kapcsolatokat keressenek, ugyanis alapvető érdekük, hogy a külföldön őrzött, de rájuk vonatkozó iratok másolatával (mikrofilmjével) kiegészítsék a saját állományukat. Az üyen programok elsősorban a volt gyarmati országokra jellemzők, mert legfontosabb forrásaik többnyire a volt gyarmattartó országok levéltáraiban vannak. Találhatunk hasonló eseteket Európában is, említhetjük például Bulgáriát, amely történeti okok miatt csak nagyon kevés XDC. sz. előtti irattal rendelkezik, vagy akár Magyarországot, melynek történeti iratai többnyire a környező országokban őriztetnek. A szakmai szempontból élenjáró országoktél fentebb szó esett. Ha egy ország vagy egy levéltár kiváló eredményeket produkál a szakma egy vagy több területén (pl. létrehoz egy számítógépes visszakeresési rendszert, vagy egy nagyon modern levéltári épületbe költözik), hamarosan a nemzetközi figyelem középpontjába kerül, vonzani fogja a szakmai látogatókat, képviselőit meg fogják hívni a szóban forgó területtel foglalkozó nemzetközi rendezvényekre. Mindezek új nemzetközi kapcsolatok születését generálják. Az emberi tényező, azaz a levéltárosok felkészültsége és készsége arra, hogy külföldi kollégákkal együtt dolgozzanak, szoros kapcsolatban van a fentebb részletezett hagyományokkal és szakmai körülményekkel. Az emberi tényező egy sor feltételtől függ, illetve ered, melyek közül számomra három tűnik meghatározónak. Az első a képzés. Ha a levéltáros hallgatók egyetemi éveik alatt már megismerkedhetnek külföldi archivisztikai elméletekkel, az nagyon hasznos dolog. Ha a gyakorlatot is meg-