Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Körmendy Lajos: Nemzetközi levéltári kapcsolatok Európában, 1981–1991 / 97–109. o.

Nemzetközi levéltári kapcsolatok Európában, 1981—1991 99 ismerhetik, illetve rendszeresen érintkeznek (jövendő) külföldi kollégákkal, az még jobb dolog. A kérdőívre adott francia válasz megemlíti a Francia Levéltári Igazgatóság által évenként szervezett nemzetközi levéltárosképző tanfolyam, a Stage hatását: a francia levéltáros hallgatókat fogékonnyá teszi a nemzetközi gyakorlat iránt, és lehetővé válik, hogy személyes kapcsolatok alakuljanak ki a külföldi kollégákkal. A levéltári vezetők hozzáállása a nemzetközi kapcsolatokhoz a második fontos tényező. Ha egy ország levéltári vezetése közömbös az ilyen ügyek iránt, ez a magatartás az egész nemzetközi munkát megbéníthatja. Nyilvánvaló, hogy a vezetők többféleképpen is ösztönözhetik a kapcsolatokat, például úgy, hogy rendszeresen közlik, ismertetik a nemzetközi irodalmat, lehetővé teszik a tanulmányutakat, értékelik az idegennyelvtudást, nemzetközi találkozókat szerveznek stb. A harmadik fontos feltétel az, hogy a nemzetközi tapasztalatok, eredmények hasznosuljanak az ország, a levéltár életében. Ha a levéltárosok azt látják, hogy a nemzetközi tapasztalataikon alapuló javaslatuk rendszeresen írott malaszt marad, ha a külföldön feltárt iratok nem kerülnek haza mikrofilmen, vagy nem lesznek soha publikálva, akkor az egész munkájuk értelmét veszti, és a külföldi utak könnyen turisztikai utazásokká degradálódhatnak. Nem hallgatható el, hogy a turizmus jelen van a nemzetközi kapcsolatokban. Mindig is létezett, és teljesen normális állapotnak tekinthető, ha nem válik céÜá. A levéltári vezetők felelőssége, hogy megköveteljék a munkát, az eredményeket a nemzetközi színpadon is, illetve, hogy gondoskodjanak azok otthoni hasznosulásáról. 2.2.3 Egyéb feltételek A politikai körülmények közvetlen hatást gyakorolnak a nemzetközi levéltári kapcsolatokra. A befolyás országról országra változik, és döntően az illető ország szabadságfokától, illetve a politikai és közigazgatási struktúrától függ. A nem demokratikus országokban a levéltáraknak értelemszerűen kevés az autonómiájuk, és minél diktatórikusabb a kormányzat, a szakmai kapcsolatok annál inkább alá vannak rendelve politikai megfontolásoknak. A kérdőívre adott válaszokban Románia és Albánia jelezte, hogy a korábbi politikai viszonyok miatt nem tudtak rendszeres nemzetközi kapcsolatokat fenntartani. A demokratikus berendezkedésű országok között is lehetnek jelentős különbségek, elsősorban attól függően, hogy a levéltári rendszer centralizált vagy decentralizált-e. A központi hatalom befolyása a nemzetközi levéltári kapcsolatokra — érthetően — a centralizált országokban sokkal nagyobb. Mindazonáltal, szélsőséges esetektől eltekintve, a szakmának mindig volt és van bizonyos mozgástere, érdekérvényesítő ereje. A magyar levéltárosok a hatvanas-hetvenes években — pedig diktatúra volt — elég jelentős szerepet játszottak a nemzetközi életben, mert sikerült meggyőzniük a gyanakvó politikusokat, hogy erre szükség van. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy miért voltak olyan aktívak a szovjet levéltárak az elmúlt évtizedben. A kérdőívre adott válaszokban 28 ország közül 9 jelölte meg a Szovjetuniót, mint olyan országot, mellyel a kapcsolatai különlegesen jók. A fenti állítás ellentétes értelemben is érvényes: a politika kényszerítheti a levéltárakat, hogy olyan nemzetközi kapcsolatot tartsanak fenn, melyből hiányzik a valódi szakmai tartalom. Ilyenkor a kooperáció teljesen formális lesz, és a politikai kényszer elmúltával a kapcsolat is megszakad. Erre legjobb példa a kelet-európai volt szocialista országok szakmai együttműködése (ide nem értve a bilaterális kapcsolatokat). Erre felállítottak egy laza szervezetet, mely időnként azzal a gondolattal kacérkodott, hogy a Nemzetközi Levéltári Tanács versenytársa lesz; mint közismert, a szervezet 1990-ben megszűnt, egyszerűen azért, mert a résztvevő országok úgy ítélték meg, hogy nem nyújt elég szakmai előnyt ahhoz, hogy életben tartsák.