Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Körmendy Lajos: Nemzetközi levéltári kapcsolatok Európában, 1981–1991 / 97–109. o.

KORMENDY LAJOS NEMZETKÖZI LEVÉLTÁRI KAPCSOLATOK EURÓPÁBAN 1981-1991

1 1. BEVEZETÉS A nemzetközi kapcsolatok áttekintése igen nehéz feladat. Csak kevés, a témához kapcsolódó publikáció látott napvilágot, azok is elszórtan találhatók különböző folyóiratokban, különböző nyelveken. Nincs olyan nemzeti vagy nemzetközi szakbizottság sem, mely ezzel a témával foglalkozna, és figyelemmel kísérné a változásokat. Az adatok, tények összegyűjtése céljából ezért kérdőívet szerkesztettem, majd elküldtem azt az európai országok központi levéltárainak.

2 A tanulmány írásakor elsősorban a kapott információkra támaszkodtam, kisebb mértékben pedig publikációkra és személyes tapasztalataimra. A kérdőívekből nyert adatok fogyatékosságai közismertek. Ezek, jelen esetben, ha pontos statisztikai táblázatok készítésére nem is voltak elegendők, arra mindenképpen alkalmasak, hogy a valós képet dokumentálják, és az irányzatokat jelezzék. 2. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKAT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK 2.1 Konkrét okok A kérdőív egyik pontja azt tudakolta, hogy milyen okai vannak a jó nemzetközi levéltári együttműködésnek. Három kivételtől eltekintve mindegyik válasz tartalmazta a következő indokokat: közös történelem, közös nyelv, kulturális rokonság, hasonló közigazgatási tradíciók. Nyilvánvaló, hogy a közös történelem (a többi említett indok szintén ebbe a kategóriába tartozik) volt a meghatározó tényező az európai országok közötti kapcsolatok alakításánál az elmúlt évtizedben. Egy másik kérdésre válaszolva fel kellett sorolni azokat az országokat, amelyekkel a legszorosabb kapcsolatai voltak a válaszadónak. Ha az így kapott listát történeti-földrajzi szempontból megvizsgáljuk, akkor több nagy történeti régió rajzolódik ki előttünk: az Osztrák—Magyar Monarchia, az északi országok (Skandinávia), ÉszakAmerika. A régi gyarmattartó országok, mint például Franciaország, Anglia vagy Hollandia hasonló szellemben ápolnak privilegizált kapcsolatokat a régi gyarmataikkal, de ezek, lévén, hogy Európán kívüli országokról van szó, nem esnek a vizsgálódási körünkbe. Természetesen nem régi idők nosztalgiája élteti ezeket a történelmi kapcsolatokat, hanem praktikus okok játszanak közre: a közös történelem (közigazgatás) közös vagy hasonló iratokat hozott létre, a fondok, ületve levéltárak kiegészítik egymást, következésképpen a levéltári problémák nagyon hasonlók lehetnek. Logikus, hogy ezek az országok közösen keresik a megoldást, és kicserélik tapasztalataikat. 1 A IH. európai levéltári konferenciára (Bécs, 1993) írt referátum módosított és kiegészített változata. 2 Az UNESCO értelemben vett európai országokról van szó. Ide értendők nemcsak a kontinens országai, hanem az USA, Kanada és Izrael is, lévén, hogy ezek is az európai kultúrkörhöz tartoznak.