Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Csukovits Enikő: A középkori írástudók „munkaideje” / 3–14. o.

8 Csukovits Enikő kanonokok nem jelentek meg a körmeneten? Vagy volt ünnepi „ügyelet" a hiteleshelyi munkára? 1453-ban pl. az V. László márc. 7-i parancsára máj. 12-én elvégzett iktatásról — Hunyadi Jánost iktatták Temes megyei birtokokba — a jelentést a statúció 20. napján, azaz Űrnapján foglalta írásba a káptalan.

40 Viszonylag kevesebb, de azért akad karácsonyi kibocsátású oklevél is, valamennyi hiteleshelytŐl. Gyakran előfordul, hogy csak a dátum feloldásából tudjuk meg, hogy karácsonykor adták ki. Ilyen jelentés pl. a váradi káptalan 1412. dec. 25-i oklevele is, amely dec. 11-én, vasárnap elvégzett iktatásról tudósítja a parancslevelet küldő Rozgonyi Simon országbírót.

41 A fehérvári káptalan 1446 karácsonyán kelt oklevelében jelentette az országnagyoknak, hogy dec. 14-i parancsukra 23-án a káptalan kiküldötte jelenlétében Rozgonyi Jánost Vízkereszt oktávájára megidézték. A jelentés kelte: az eljárás harmadik napja.

42 Fontos megemlíteni, hogy a kolozsmonostori konvent protocollumkötetei Mohácsig nem tartalmaznak karácsony napján kelt bevallást. Előestéjéről is mindössze két évről maradt fenn bejegyzés, 1507-ből és 1521-ből.

43 Sőt, azt is elmondhatjuk, hogy Kolozsmonostoron decemberben kissé visszaesett a bevallási kedv: kevesebb fassiót tettek, mint más hónapokban. A kiválasztott ünnepek közül nem véletlenül maradt utolsónak a húsvéti ünnepkör. A keresztény egyház legnagyobb ünnepét, az egész egyházi év középpontját minden más ünnepnél gazdagabb liturgiával ülték meg. A nagyhét utolsó három feriáját, a Sacrum Triduumoi — nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat — sajátos szertartások jellemezték, melyek miatt ez a három nap kivételes helyet foglalt el az egyházi liturgiában. A leggazdagabb a nagycsütörtöki szertartás. Mivel fennmaradt néhány olyan középkori szertartáskönyv, melyekből a nagyobb egyházi központokban végzett liturgiát a teljes egyházi éven át nyomon tudjuk követni, nem ütközik akadályokba, hogy ezekkel a szertartásokkal megismerkedjünk. A szertartáskönyvek közül az egyik legkorábbi és legteljesebb az egri püspöki székhely szertartásrendjét szabályozó Ordinarius. A XV. században készült, különféle feljegyzésekből összeállított kéziratot 1509-ben nyomtatásban is kiadták.

44 Nézzük tehát az egri szertartáskönyv alapján a nagycsütörtöki szertartásokat! A matutinum és a laudes után körmenetet tartottak, himnuszokat énekelve háromszor körbejárták a templomot. A príma elmondása után vette kezdetét a nyilvános bűnbánók kiengesztelési szertartása. A kórusban az egész papság Összegyűlt, a templom előcsarnokán kívül várakoztak a bűnbánók a főesperes vezetésével. Hosszadalmas szertartás után a püspök feloldozást adott, ezek után vette kezdetét a mise. A betegek olajának megszentelésére az ostyaszentelés után került sor: a szent olajokat 12 kanonok hozta elő ünnepélyesen a sekrestyéből, akik a szertartás alatt az oltár két oldalánál álltak. Mise végeztével a püspök azonnal a vesperásba kezdett, majd a püspök elé kötényt kötöttek, és kezdetét vette a lábmosás szertartása: először a prépost lábát mosta meg, majd sorban 11 kanonokét. Ezután az oltárokat megfosztották díszeitől, végezetül elmondták a completóriumot. A nagycsütörtöki szertartások — mint az egri Ordinarius is tanúsítja — az egész napot igénybe vették. Tekintsünk most el a nagyhét további szertartásainak hasonló részletességű leírásától, hiszen mind a nagypénteki, mind a nagyszombati liturgia hasonlóképpen igénybe vette az egész klérust. Azt hihetnénk, hogy az oklevélírásra semmi idő nem jutott, de a források éppenséggel nem ezt bizonyítják. Jócskán maradtak fönn ezeken a napokon datált oklevelek, melyek a legkülönfélébb ügyekben keltek (akárcsak a többi ünnep esetében). Ezek közt 40 DL 37619. 41 DL 87858. « DL 88211. 43 Jakó: i. m. U. 3445-46, 3829. sz. 44 Adatok az egri egyházmegye történelméhez. III. köt. 3. füzet. Eger, 1905. Közzéteszi: Kandra Kabos — húsvéti ünnepek: 57—74.