Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Csukovits Enikő: A középkori írástudók „munkaideje” / 3–14. o.

A középkori írástudók ,,munkaideje" 9 akad olyan bevallás is, amelyik számunkra is izgalmas: 1397. nagyszombatján a budai káptalan előtt Mesztegnyői Szerecsen János és fia Tolna megyei birtokokért cserében átadták Zsigmond királynak Ossero és Cherso dalmáciai szigeteket,

45 de van egyszerű oklevélátírás is, pl. a váradi káptalan 1313 nagypéntekén,

46 vagy 1318 nagycsütörtökön kelt oklevele.

47 Nemegyszer a még ünnepek előtt elvégzett kiszállásról állították ki a királynak, ill. valamelyik nagybírónak a jelentést: így a budai káptalan 1343-ban nagycsütörtökön, ápr. 10-én jelentett I. Lajosnak az ápr. 8-án Kerekegyházán elvégzett vizsgálatról.

48 Egy évszázaddal későbbi, 1442. évi budai káptalani relatio húsvét vasárnapján a 16 nappal korábban elvégzett beiktatásról számolt be I. Ulászlónak.

49 A zsúfolt ünnepi liturgia mellett — valahogyan — jutott idő oklevélkibocsátásra is. Valószínűleg előfordult — ha nem is gyakran — az ünnepnapon való kiszállás is, erről azonban nincs elegendő bizonyítékom. Kevés ideje maradt mindenesetre János presbiter oltárigazgatónak az 1468-as esztendőben a nagyheti szent áhítatra. Mint a budai káptalan hiteleshelyi embere a nyúlszigeti apácák két különböző ügyében eljárva, szinte az egész hetet úton töltötte.

50 Virágvasárnap előtti szombaton Buda városában az első, virágvasárnapon Kóka possessión a második ügyben, hétfőn Isaszegen, kedden Pesten a második, szerdán újfent az első ügyben Visegrád városában, nagycsütörtökön Óbudán hajtotta végre az előírt kihirdetést. Jelentése alapján az egyik oklevelet nagyszombaton, a másikat húsvét vasárnapján állította ki a budai káptalan. Öt napot töltött utazással — áprilisban ez nem mindig kellemes —, de nagycsütörtökön Óbudára visszatérve az utolsó kihirdetéssel még nem ért véget a munka — Zeyr-i János presbiternek a két ügy több mint egy heti elfoglaltságot adott. (A királyi ember mindkét ügyben más volt, így nekik annyira nem volt megterhelő ez a hét.) Nem véletlenül maradt ki az eddigi gondolatmenetből, mit is takart az oklevél dátuma: a fassiófelvétel napját, vagy az oklevél megírásának, megpecsételésének időpontját. Ez ugyanis az ünnepi munkavégzést vizsgálva lényegében közömbös: Leleszen az oklevél megírása kezdetben rögtön a bevallás után következett, később, a forgalom növekedtével az oklevelet esetleg csak több nap elteltével szerkesztették meg.

51 Budán a bevallások jó részét két kanonok előtt tették, mindössze elenyésző kisebbsége igényelte a teljes káptalan jelenlétét. Az ott tartózkodó kanonokok lejegyezték a fassiót és signaturájuk alapján később a jegyző felügyelete mellett az írnokok bevezették a jegyzőkönyvbe és kiállították az oklevelet.

52 Leleszen is a bevalláskor készített fogalmazványt a jegyző vagy a custos a konvent előtt felolvasta, majd a jóváhagyott, letisztázott oklevelet megpecsételték.

53 (A pecsét — mint ezt a XIV. századi káptalani statútumokból tudjuk — az egész testület gondjaira volt bízva. Váradon a hiteleshelyi pecsétnyomókat a székesegyház sekrestyéjében őrizték, hat feddhetetlen életű kanonok — Zágrábban hét — pecsétjével lezárt ládában, és csak az ő jelenlétükben volt szabad kivenni.

54 Olyan ügyekben, amelyek a káptalan érdekeit érintik, vagy amelyekhez a kanonokok többségének a beleegyezése szükséges, még a hat kanonok jelenléte sem volt elegendő.) Kumorovitz szerint Leleszen 1356-ban többször is előfordult, hogy az oklevél dátuma nem a megpecsételésre, hanem a bevallásra, illetőleg az oklevél megírására vonatkozott. A XVI. századi kiadványok viszont már azt mutatják, hogy az ok45 DL 8212. 46 DL 76227. 47 DL 50333. 48 DL 99568. 49 DL 13670. 50 DL 16660, 16661. 51 Kumorovitz: i. m. 11. 52 Kubinyi András—Fiigedi Erik: A budai káptalan jegyzökönyve. H. n., É. n. 17. 53 Kumorovitz: i. m. 11. 54 ld. a 10. sz. jegyzet Tkalőié: i. m. 15. Bunyitay: i. m. 25—26.