Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Kecskeméti Károly: Levéltári változások Kelet-Európában / 85–90. o.

Levéltári változások Kelet-Európában 87 ruálásáig. A leglényegesebb, egyben sokrétű változás magát a szakmát érintette. Ugyan a gyakorló levéltárosok nem lebecsülendő hányada magát ma is történésznek tekinti és ennek megfelelően tanít, valamint publikál, a levéltárügy (levéltári elmélet, jog, politika, módszer és technika), tudományosan és szellemileg önállósult. A levéltártudományi, tehát nem forráselemző és nem történeti irányú irodalom látványosan gazdagodott az utolsó évtizedek alatt mind nemzeti (angol, francia, spanyol, német, amerikai, ausztrál, olasz, holland, kanadai stb.), mind nemzetközi (Unesco, ICA) keretek között. (A jól szerkesztett „szocialista" levéltári folyóiratok, így az Archeion vagy a Levéltári Szemle egyébként rendszeresen ismertették ezt az irodalmat.) A legutolsó évtized két döntő fontosságú, egymással szorosan összefüggő területen hozott fordulatot a nyugati országokban. Egyfelől tömegesen alakultak helyi és vállalati levéltárak s így a munkaerőpiac egyszersmind kitágult és differenciálódott. Másfelől pedig, mivel a hagyományos levéltárosképzés nem tudott az igények növekedésével lépést tartani, sorra indultak az új iskolák és tanfolyamok, nem csak a kontinensen, ahol a felsőfokú levéltárosképzés másfél évszázados múltra tekint vissza, hanem Angliában és az Egyesült Államokban is, ahol a könyvtárak hegemón szerepe sokáig fékezte a levéltáros szakma intellektuális önállósulását. E kettős fordulat eredményeként megszűnt az állami levéltárak szakmai monopóliuma. Szellemi tekintélyük megmaradt, de a partnerek száma és súlya egyre nő. A levéltári magánszektor hihetetlenül gyors növekedése ugyanezt a tendenciát erősíti, s egyben a képzett munkaerő iránti keresletet is növeli. A már hosszabb idő óta működő konzultáns és raktározó cégek mellett az iratkezelési piac újabb és újabb vállalkozásoknak nyit teret. A kereslet pillanatnyilag elsősorban az elektronikus technológiák által nyújtott irattározási programok és az optikai valamint, digitalizált (numerizált) szövegátvitel iránt növekszik, de szinte minden irattári és levéltári eljárást vagy felszerelést, iratrestaurálást vagy mikrofilmezést kínáló cég piacképes. Az igény olyan méretű, hogy ma már évente több kereskedelmi kiállítás, ún. „levéltári szalon" megrendezésére kerül sor. * Az átalakulást a nemzetközi kapcsolatrendszer és együttműködés egyszersmind könnyítette és gyorsította. Érdemes lenne részletesen megvizsgálni a tapasztalatátadás és munkamegosztás szerepét és eredményeit a levéltári politika, gyakorlat és technika különböző területein. Építkezés a nemzetközi bibliográfia felhasználása és külföldi tanulmányút nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. Ugyanígy a rutinhoz tartozik az együttműködés a levéltári informatika fejlesztésének érdekében. Levéltári törvény ma már nem készül a recens külföldi anyag ismerete nélkül, és hogy még egy utolsó példát említsünk, egyre intenzívebben folyik a levéltárosképzés módszereinek s követelményeinek összehasonlító vizsgálata. E kapcsolatrendszer és közös munka kiépítésében kulcsszerepet játszott a Nemzetközi Levéltári Tanács. Bármely szakmai folyóiratban, akár csak felületes átnézéssel, bőven lehet adatokat találni a Tanács tevékenységéről. Erre a témára tehát nem szükséges kitérni. Bizonyos politikai mérleg megvonásának azonban, a háború utáni korszak lezárultával, eljött az ideje. A Kelet-Nyugat és az erre épülő Észak-Dél közötti feszültségek idején, a szakmai és tudományos nemzetközi szervezetek cselekvési szabadsága korlátozott volt. Arra azonban megvolt a lehetőségük, hogy fenntartsák a jó viszonyt, mind a fejlődő, mind a szocialista országokkal, anélkül, hogy engedményeket tettek volna politikai divatoknak vagy ideológiai hóbortoknak. Az elmúlt évtizedekben, a Nemzetkőzi Levéltári Tanács két politikai kötelezettséget vállalt és tartott következetesen szem előtt: a harmadik világ levéltárfejlesztésének támogatását egyfelől, a szocialista országok bevonását a nemzetközi életbe másfelől.