Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Csukovits Enikő: A középkori írástudók „munkaideje” / 3–14. o.

A középkori írástudók ,,munkaideje" 1 lom védőszentjének, Nagyboldogasszonynak ünnepén tett bevallásokat. Viszonylag ritkábban vették igénybe búcsú napján a hiteleshely szolgálatát, de itt is a legkülönfélébb ügyekben.

33 Valószínű, hogy az ünnep megtartásának módja a középkorban sem sokban különbözött attól, mint ahogy azt Apor Péter a XVII. század végéről emlékezve feljegyezte: ,, Abban az időben, úgy mint szintén most is, Nagyboldogasszony napján az monostori templomban nagy búcsú volt, messze földről az katolikus mind urak s mind nemesség, község odatakarodtanak; az embereknek az eleit az páterek az monostori házok kertiben való tornácban ebédre hittak. Fenesről penig s Bácsból és Jegenyéből az szegény együgyű katolikusok keresztzászlóval, processióvaljöttének..."

34 A leleszi konvent titulusának, a Szentkereszt felmagasztalásának szeptember 14-én tartott ünnepén — akárcsak Váradon — határozottan gyakrabban fordul elő oklevélkiadás, mint egyéb napokon.

35 Hogy ezt a napot milyen módon ünnepelték meg Leleszen, sajnos egyéb források híján nem tudjuk; az éppen e napon kiadott oklevelek nagy száma azonban közvetett módon igazolhatja az ünnep méltó megtartását, amely az átlagos ünnepeknél jóval több hívet vonzott. Bőségesen szólnak ellenben a források az úrnapi ünnepségekről. Űrnapja a legnagyobb egyházi ünnepek közé tartozott, a körmenethez kapcsolódva különböző helyszíneken misztériumjátékokat mutattak be. Különösen a nagyobb városokban ünnepelték rendkívüli pompával, a céhek tevékeny közreműködésével.

36 A Budán tartott úrnapi körmeneten részt vett maga a király is. 1424-ben Zsigmond vendégeként nyolc hetet töltött Budán VIII. János bizánci társcsászár. A császári vendégeskedés fénypontja épp az úrnapi körmenet volt, mikoris Zsigmond Jánossal, Borbálával, valamint gazdag kísérettel az egész városon végigvonult.

37 Az 1501. évben megtartott budavári körmenetet egy szemtanú, a velencei követ leírásából ismerjük: ,,Az úrnapi körmeneten... érdekes látványosságot adtak elő:. ..Mohamed mecsetjét házunk előtt állították föl, a mecsetben a koporsó függött, melyet a szultán és számos pasa vett körül. Midőn őfelsége és a körmenet a mecset elé ért, óriási tűzsugár sújtott le a koporsóra és ezt, valamint a körülálló törökök nagy részét lángba borította... A főtér közepén igen csinos szökőkút állott, melyből egész napon át kitűnő bor folyt. A temérdek nép egész napon át zarándokolt e csodaforráshoz..." A részeg verekedéssé fajuló körmenetről végül megállapította: ,,Soha életemben ilyen nagy ünnepélyt nem láttam.' '

38 Még közvetlenül a mohácsi vész előtt, 1525—26-ban is nagy fénnyel ülték meg az Űrnapját. A körmenetet a királyi udvarmester, Korlátkövi Péter rendezte, a menetben a kereszteket, az aranyozott ezüstképeket, a virágokkal feldíszített ereklyéket az udvari személyzet tagjai vitték.

39 Valamennyi hiteleshelyről maradt fenn Űrnapján kibocsátott oklevél, így a budai káptalantól is. (Olyan szerencsénk persze azért nincs, hogy azon évek valamelyikén írt oklevél maradt volna fenn, melyekről az egyéb források szólnak.) Míg azonban pl. Váradon azt mondhattuk, hogy a búcsú és a velejáró fényes körmenet a városba vonzotta az embereket, köztük az ügyeiket elintézni szándékozókat is, addig Budán nem ilyen egyszerű a helyzet. Az Óbudán rezideáló budai káptalan Űrnapján is hiteleshelyi tevékenységét végzi, holott pár kilométerre Budán ugyanakkor fényes ünnepség zajlik, körmenettel, no meg kútból csordogáló borral — foglalhatjuk össze röviden a tényeket. Lehetséges volna, hogy a budai 33 348. sz. végrendelet, 725. sz. egyezség peres felek között, 877. sz. ügyvédvallás, 2804. sz. adásvétel, 3370. sz. zálogosítás. 34 Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Bukarest, 1978. 162. 35 ld. a 22. sz. jegyzet. 36 Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Bp., 1989. 348. 37 Horváth Henrik: Zsigmond király és kora. Bp., 1937. 40. 38 Szamom István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. Bp., 1891. 497—498. 39 Pásztor: i. m. 27.