Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi vajdák kinevezéséről / 71–83. o.

Az erdélyi vajdák kinevezéséről 73 Borsa céltudatos munkája eredményeként a Mohács előtti magyar királyságra és benne Erdély középkori történetére vonatkozóan napjainkban a fentmaradt okleveles források megközelítően teljes gyűjteménye alapján lehet és kell történeti megállapításokat tenni. A középkori magyar politikai élet hatalmi harcaira és csoportosulásaira, a vezető réteg világára, mentalitására, társadalmi mobilitására, a középkori magyar tisztségviselőkre, a hatalmat birtokló és gyakorló családok viszonyaira, érdekösszefonódásaira, XTV. századi vajdák pályafutására és kormányzásának részleteire vonatkozó újabb magyar eredmények az erdélyi vajdasággal foglalkozó román kutatás számára is szolgálhatnak megszívlelendő új szempontokkal.

6 Mindezek fényénél ugyanis ma már a korábbinál sokkal több tudható annak a hatalmi mechanizmusnak a működéséről, melynek az erdélyi vajdai intézmény is egyik része volt. Az alábbiakban csupán a vajdai méltóság betöltésével kapcsolatos eredményeket kívánom ismertetni. Egyben közlök teljes szövegében néhány ezeket alátámasztó fontosabb forrást, hogy azok egy helyen a további kutatások rendelkezésére álljanak. Országos méltóság betöltéséről szóló kinevezési okmány, pontosabban erről szóló hivatalos értesítés a Mohács előtti korszakból olyan kis számban maradt fenn, hogy segítségével éppen csak körvonalazható az egykori gyakorlat. A kutatás eddig egy-egy nádori, országbírói, tárnokmesteri, megyei ispáni és két erdélyi vajdai kinevezést tartott számon; mindet a XV. századból.

7 Vajdai kinevezésről ugyan valójában nem két, hanem három ilyen oklevél ismeretes 1526 előttről, de több lényeges részlet e harmadikból sem derül ki.

8 Ilyeneket csak a Mohács utáni korszak fejlettebb íráseliségétől lehetett remélni. Ezért vontam be a vizsgálódásaim körébe a Báthory András 1552. évi, valamint Kendy Ferenc és Dobó István 1553. évi vajdai kinevezésével kapcsolatosan keletkezett iratokat. Annál is inkább tehettem ezt, mert nemcsak az iratok hangsúlyozzák a korábbi gyakorlat folytatását, hanem azösszehasonlítás is igazolja ugyanezt. Legfeljebb ezek az iratok — szerencsénkre — pontosabban kifejtenek, előírnak olyan mozzanatokat is, amiket régebben élőszóban intéztek el. Annak, hogy 1437-nél korábbi időből jelenleg nem ismeretes az erdélyi vajdák kinevezésével kapcsolatos írásos forrás, az iratanyag pusztulásán kívül, az lehet az oka, hogy ilyen fontos személyi döntések sokáig szóbelileg intéződtek. Az erdélyi vajda, a nádort és az országbírót követő, rangban valójában második vagy harmadik országos kormányzati méltóságnak számított, aki tartományában a királyt helyettesíti az igazgatási és jogszolgáltatási ügyekben, egyben a helyi katonai erők parancsnoka. Annak a személynek tehát, aki ezt a méltóságot megfelelően betölthette, kormányzati-politikai tapasztalatokkal, bizonyos jogi ismeretekkel vagy inkább jogérzékkel és hadvezéri adottságokkal kellett rendelkeznie. Az országos politika fontos kérdése volt kezdetektől fogva, hogy ki kerül ebbe a bizalmi tisztségbe. Érthető tehát, hogy a vajdaság élén történő személyi változások hátterére vonatkozóan, az elhalálozás esetét kivéve, szinte mindig a legfelsőbb politikai vezetés erőviszonyainak, belső hatalmi harcainak feltárása útján adható elfogadható magyarázat. Vitathatatlan, hogy a hatalmi elitet alkotó családok ragaszkodtak egy olyan fontos politikai pozícióhoz, 6 Fügedi Erik: Uram, királyom... Bp., 1974. — Uő.: Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori magyar arisztokrácia fejlődése. Bp., 1986. — Jakó Zsigmond: Három erdélyi vajda Zsigmond király korában. (Mályusz Elemér emlékkönyv. Bp., 1984. 189—207.) — Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században. (A [bp-i] Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 5/1970.) — Uő.: Honor, vár, ispánság. Századok (továbbiakban: Sz) 116/1982. 880—922. — Uá: Nagy Lajos bárói. Történelmi Szemle (továbbiakban: TSzle) 28/1985. 393—412. — Uő.: Zsigmond bárói. (Művészet Zsigmond király korában, 1387—1437. Tanulmányok. Bp., 114—129.) — Uő.: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen, 1310—1323. (Sz 122/1988. 89—146.) — Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idejében. (Sz 122/1988. 147-215.) 7 Fügedi: A XV századi magyar arisztokrácia mobilitása. (Történeti Statisztikai Füzetek. Bp., 1970. 18, 34.) 8 A Zápolya János 1510. évi kinevezéséről tudósító oklevélre Borsa Iván hívta fel figyelmemet, amiért ezúton mondok neki köszönetet.