Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi vajdák kinevezéséről / 71–83. o.

74 Jaké Zsigmond mint amilyen a vajdai méltóság volt. Azt azonban, hogy betöltői mennyi időn át kerültek ki egyazon família tagjai közül, a király személyéhez és az országos hatalmi csoportosulásokhoz való viszonyuk alakulása döntötte el, nem pedig a család dinasztiaalapításra irányuló esetleges szándéka. Kezdetben sokáig a király s legfeljebb néhány bizalmasa döntötte el, hogy megbízható hívei közül ki legyen Erdély vajdája. Erőskezű uralkodó idején így volt ez később is. Lackfi István oklevele titulatúrájában kertelés nélkül feltüntette, hogy ő I. Lajos királytól állított vajdája Erdélynek.

9 Az Árpád-kor végén azért váltogattak olyan gyakran egymást az erdélyi vajdák, mert a hatalmi harcokban felülkerekedett mindegyik nagyúri csoport a saját emberével kívánta betölteni ezt a fontos politikai tisztséget. A királyi tanács kialakulása óta ennek a főpapokból és báróknak nevezett országos méltóságokból, valamint alkalmilag behívott főrangú, előkelő nagybirtokosokból álló kormányzati szervnek a formális hozzájárulásával történtek a vajdai kinevezések. Valójában azonban mindvégig az uralkodó, illetve az országos hatalmi csoportosulások politikai erőviszonyainak pillanatnyi állása döntötte el, hogy végül is ki kerül Erdély élére. Nagyon jellemzőek azok a pletykák, amelyeket fővárosi megbízottjuk közöl Pozsony város vezetőivel a budai udvarban 1459 szeptemberében folyó hatalmi huzavonáról. Ezek szerint ugyanis a király, Szilágyi Mihály és Újlaki Miklós úgy egyeztek ki egymással, hogy Újlaki visszanyeri vajdai méltóságát, adományul megkapja Szávaszentdemeter várát és ezen felül 16,000 arany forint készpénzt. Szilágyi Mihály is visszanyeri előbbi tisztségeit és birtokait. Ezenkívül a király megkoronázásáig ő lesz az ország védelmezője.

10 Egyébként a többi országos méltóság betöltését illetően is a tényleges döntés joga régi időktől fogva kizárólagosan a királyt illette meg. Ezt I. Ulászló király 1444. évi dekrétumának n. törvénycikke határozottan ki is mondta.

11 Eszerint a főtisztségeket az uralkodó annak adományozhatja az országlakók közül, akiknek akarja, illetve akkor és annyiszor el is veheti, amikor ez neki tetszik. Ebben az esetben az illetők kötelesek megbízatásukat visszaadni a király kezébe minden halogatás nélkül, hogy mielőbb gondoskodhassak a tisztség újbóli betöltéséről. A kinevezést megelőző tájékozódó tárgyalások is a király környezetében, közvetlenül és élőszóban folyhattak. Ilyenekről írásos információk csak abban az esetben készülhettek, ha az uralkodó az ország határain kívül tartózkodott vagy lakott, mint a Habsburg királyok idején. A Báthory András 1552. évi vajdai kinevezése, majd lemondása körüli tárgyalások kapcsán a bécsi udvar és erdélyi megbízottja: Castaldo tábornok között folyt levelezés érdekes részleteket őrzött meg a vajda méltóság betöltésének menetéről.

12 Hasonló írásos személyi információk beszerzésére azonban korábban nem is volt, vagy legritkábban lehetett szükség, hiszen a tisztségre szóba hozható személyeket a budai udvarban minden politikai tényező jól ismerhette. Megbízatását a vajda közvetlenül a királytól élőszóban nyerte el, talán a királyi tanács nyilvánossága előtt. Kinevezésének az írástudatlan társadalom előtti bizonyságaként, más főméltóságokhoz hasonlóan, hihetőleg a vajda is zászlót kapott az uralkodótól. A kinevezésről írásos okmány kiállítását bizonyára szükségtelennek is tekintették. De nem így az érdekeltek sürgős értesítését a személyi változásról. A reánk maradt Mohács előtti három irat 9 1344: ,,.. .per exceüentissimum principem dominum Lodovicum, dei gratia inclitum regem Hungarie premisso woyuodatus honore sublimati..." Documente privind istoria Romániei, C, veacul XTV, vol. IV. 632. — 1348: Stephamis wayuoda Transsilvanus et comes de Zonuk per excellentissimum principem dominum Lodovicum, dei gratia regem Hungarie illustrem constitutus..." Teleki cs. marosvásárhelyi lt. (DL 73657). 10 DL 44925. u Dőry Franciscus—Bónis Georgius—Veru Bácskai: Decreta regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns, 1301-1457. Bp., 1976. 326. 12 Barabás Samu: Erdély történetére vonatkozó regesták, 1551—1553. Történelmi tár (továbbiakban: TTár) 1891. 438, 447; 1892. 143, 287, 485-486, 488—489, 491, 652-653, 656, 658-659, 667—668, 670-672.