Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi vajdák kinevezéséről / 71–83. o.

72 Jakó Zsigmond Lupas koncepciójának több kérdéses pontjával kapcsolatosan az erdélyi szász és a németországi történetkutatás ugyan mindjárt ellenvetésekkel élt, de a bekövetkezett politikai fejlemények, majd a második világháború e kérdést hosszú időre kiragadták a történettudomány hatásköréből.

3 Lupas tételei nem annyira a tudomány, mint inkább a politika érdekében születtek és ez későbbi sorsukat is meghatározta. Előbb tanítványai igyekeztek mesterük elképzeléseit újabb érvekkel alátámasztani, majd a kommunista diktatúra eszközeivel mindenkire kötelező, érinthetetlen állampolitikai hittételekké nyilváníttatni.

4 A szakmai ellenőrzés megszűntével aztán az egymást túllicitáló szerzők hazafiúi buzgólkodásukban egyre jobban eltávolodtak az adatok és tények figyelembevételétől. Ezzel magyarázható, hogy Erdély középkori történetének 1989-ben megjelent legújabb román összefoglalása egyetlen oldalán ennyi különös megállapítással találkozhat az olvasó: Borsa nemzetségben" Loránd erdélyi vajda a bihari helyi román vajdák közül kiemelkedett családból származott; III. András király kénytelen volt vajdául elismerni őt, noha az ellene fellázadtak egyik vezetője; Loránd vajda a magyarországi diéta ellenében létrehozta az erdélyi nemesség azzal egyenrangú közgyűlését (congregatio generalis); a vajda királyi előjogokat gyakorol, mert ispánt nevez ki Szolnok vármegye élére; Erdély külön királyság (regnum Transsilvanum), autonóm államisággal; a vajda okleveleiben használatos uralkodói többes szám is ezt bizonyítja; ugyanez derül ki abból is, hogy a vajda a királyokhoz hasonlóan Krisztus minden hívéhez címzi okleveleit és a pápa is levelez vele; a vajda megerősíti a király privilégiumait; már a Borsáknál megfigyelhető vajdai dinasztia alapítására való törekvés (mint majd a Lackfiak és a Csákyak esetében), mert e családból 1282 és 1293 között ketten is és összesen négy alkalommal viselték az erdélyi vajdai méltóságot.

5 Nem a magyar, hanem a román történészekre tartozik annak mérlegelése, hogy eljött-e az ideje és a román Erdély-kutatás szempontjából kívánatos-e vagy sem mindannak szakszerű, tudományos ellenőrzése, amit a román történetírás Ioan Bogdan óta az erdélyi vajdai intézménnyel kapcsolatban produkált. Ez a román történészek kizárólagos belső ügye. Eldöntése azonban kétségtelenül kihatással lesz a román medievisztika erdélyi ágának további fejlődésére. Jelenleg a prekoncepció és az egykorú forrásokból kibontakozó valóságos helyzet ütközése visszariasztja a román kutatókat Erdély középkori viszonyainak a román népességgel kapcsolatos kérdéseken is túlterjedő tudományos tanulmányozásától. Ebben az önvizsgálatban az erdélyi magyar történetkutatóknak csak annyi lehet a szerepük, hogy román kollégáikat segítsék előttük — úgy látszik — eddig kevésbé ismert olyan adatok és eredmények hozzáférhetővé tétele által, melyeken talán érdemes elgondolkozniuk. A magyar kutatás, a román történetírástól eltérően, nem az erdélyi vajdaság eredetének, hanem az intézmény tényleges működésének a feltárására törekedett. Fáradozásai nyomán a legfontosabb kérdések ma már részleteikben is tisztázottaknak tekinthetők. Ezeket a vizsgálódásokat több mint félszázaddal ezelőtt Borsa Iván indította el Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működése 1526-ig (Bp. 1940) című munkájával. Ezzel az ígéretes doktori értekezéssel kezdődött az a pálya, amelynek köszönhető a magyar medievisztikai kutatás korszerű forrásbázisának megalapozása a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárának továbbfejlesztésével és a Diplomatikai Fény képgyűjtemény létrehozásával. 3 Müller, Georg Eduard: Die mittelalterlichen Verfassungs- und Rechtseinrichtungen der Rumänen des ehemaligen Ungarns. (Siebenbürgische Vierteljahrsschrift 1938. 1—47.) — Schönebaum, Herbert: Der politische und kirchliche Aufbau Siebenbürgens bis zum Tatareneinfall. (Leipziger Vierteljahrschrift für Südosteuropa 1937. 14—53.) 4 Moga, Ion: Voevodatul Transilvaniei. Fapte si interpretäri istorice. (Anuarul Institutului de istorie national X/1945. 55—148.) — Din istoria Transilvaniei. I. 98—110. (Stefan Pascu). 5 Pascu, Stefan: Voievodatul Transilvaniei. Cluj-Napoca, 1989. IV. 421.