Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi vajdák kinevezéséről / 71–83. o.

JAKÓ ZSIGMOND AZ ERDÉLYI VAJDÁK KINEVEZÉSÉRŐL Az újraéledő erdélyi magyar történetkutatás egyik időszerű feladata, hogy megtalálja saját funkcióját mind a magyar történetíráson, mind pedig Románia történettudományán belül. Nézetem szerint egyik reá váró feladat az új eredmények és a különböző álláspontok tárgyilagos közvetítése mindkét irányba. Egy másik szolgálata a forrásfeltárásban való hatékonyabb közreműködés lehetne. Beleértve ebbe a forráskritikát és az írásos forrásokat létrehozó egykori intézmények működésének tisztázását is. Az 1918 előtt keletkezett erdélyi írásos források túlnyomó része ugyanis a mai román történészek zöme számára nyelvi és intézménytörténeti ismeretek hiánya következtében szinte hozzáférhetetlen, illetve szakszerűen felhasználhatatlan. Új módszerek és eredmények megismerése, régebbi álláspontok higgadt felülvizsgálata és új források bevonása a vizsgálódások körébe bizonyára jótékony hatással lehetne a még csak születőben lévő erdélyi medievisztika szakszerűbbé tételére. E javasoltak gyakorlati példázása a célja az alábbi közleménynek. Erdélynek a külön államiság létrejötte (1542) előtti tényleges viszonyai tudományos tanulmányozását a román történetírásban jelentős mértékben bénítja a vajdai intézmény körül uralkodóvá vált elmélet. A XIX. századi nemzeti romantika elképzelése szerint a vajdaság a magyar államiság megszervezése előtt létezett helyi román politikai alakulatokból nőtt ki a királyok akarata ellenére. Ezzel a nézettel a régebbi román történetírás talán legmódszeresebben dolgozó művelője, íoan Bogdan (1864—1919), miután számba vette az erdélyi és magyarországi román vajdákra vonatkozó XIII—XV. századi adatokat, határozottan szembefordult. Megállapította, hogy az oklevelek és az elbeszélő források semmit sem tudnak e román vajdák politikai szerepéről, ezek nem voltak a magyar államiság életében meghatározó alkotmányos-politikai tényezők.

1 Bogdan szakszerű, módszeres fejtegetéseit Ion Lupa$ 1936-ban a Román Akadémián tartott előadásában revízió alá vette.

2 Fejtegetéseiben annak bizonyítására törekedett, hogy az erdélyi vajdaság ugyanabból a korábbi, kizárólagosan román, népi vajdai szervezetből nőtt ki, mint a száz évvel későbben feltűnő havasalföldi és moldvai államalakulat, mégpedig a magyar királyok akarata ellenére. Ennek megfelelően az erdélyi vajdai intézmény középkori fejlődését végigkísérte a magyar koronától való különállás, esetleg elszakadás szándéka. Ebben a kezdeményezők olykor maguk az erdélyi vajdák voltak, akik valóságos dinasztiákat alapítva szinte szuverénül uralkodtak a tartományban, közgyűléseiket külön országgyűléssé fejlesztették, Erdélyt Magyarországtól elkülönült államalakulatnak (regnum Transsilvanum) tekintették maguk is. 1 ,,...Documentelei cronicele nu ne spun insá nimic despre asa ceva: ín via(a statului maghiar voievozii romani n-au fost nicicínd un factor constitutional..." Bogdan, Ioan: Originea voievodatului la románi. Serieri alese. Bucuresti, 1968. 166. 2 Lupaj Ion: Voevodatul Transilvaniei ín secolele XH. si XIII. (Analele Academiei Románé. Memoriile Sectiunii Istorice. Seriaül. TomXVm. Bucuresti, 1936/7. 83—114.). Németül: Zur Geschichte der Rumänen. Sibiu, 1943. 59-87.