Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Fügedi Erik: IV. Béla adományai és a szóbeliség / 39–52. o.

IV. Béla adományai és a szóbeliség 43 A 45 esetből háromban az egyházi ember nem egyedül végezte feladatát, hanem egy világival együtt. Mátyás szepesi prépost a szepesi ispánnal, a kedhelyi apát Osl fia Herbord ispánnal, egy veszprémi kanonok Dés ispánnal.

33 Előfordult, hogy a megbízottak helyettesekkel végeztették el a feladatot.

34 Az egyháziak kiküldetését nem könnyű megítélni. Az első szembetűnő tény, hogy bármennyire is nagy tekintéllyel rendelkeztek, bármennyire együttjárt az egyházban elfoglalt helyük a királyi szolgálattal, nem játszottak nagy szerepet. Az iktatók közül csak minden tizedik volt magasabb egyházi állású, s ez arra mutat, hogy IV. Béla csak kivételes esetekben alkalmazta őket. De vajon mit kell olyan kivételes alkalomnak tekinteni, amikor szükséges vagy csak kívánatos volt közreműködésük? Valamiféle ismérvet keresve első pillanatban arra gondoltam, hogy akkor kaptak megbízást, amikor az uralkodó egyházi személynek vagy intézménynek adott birtokot, esetleg új intézményt alapított, pl. a túróci monostort. Valóban előfordult és nem kevesebbszer mint tíz esetben ilyen, köztük a túróci monostor megalapításánál, amikor a király négy helyen, a Vág mellett, Túróéban, Szepesben, ill. Zemplénben adott birtokot a monostornak. A Vág-mentiekbe két világi és Miklós nógrádi főesperes vezette be a premontreieket, a túróciakba egy közelebbről ismeretlen Thomas hostiarum magister (tehát nyilván ismét világi), a zempléniekbe a sárosi megyésispán és Albert (jászói) prépost

35

. Ez az összeállítás már egymagában megrendítette elképzelésemet. Ha ehhez még hozzászámítom a fennmaradó kilenc esetet

36

, akkor azt is meg kell mondani, hogy a tíz eset az összes egyháziaknak adott megbízások egyharmadát sem teszi ki. Miután ez a hipotézis nem volt bizonyítható, felmerült egy másik ismérv: az egyháziak saját illetékességi területükön (tehát egyházmegyéjükben) kaptak iktatási feladatot. Ez a gondolat annál valószínűbbnek tűnt, mert az illetéktelenül elfoglalt várföldek visszavételére az uralkodó Amadé győri püspök szerint őt per totam nostram dyocesim jelölte ki

37

. A felvetett gondolat a főpapok esetében látszólag érvényesült is, de nem következetesen, három esetben legalábbis nem bizonyítható. Megint úgy tűnt, hogy következetes rendezőelvet nem szabad keresni. Talán ott hibáztam el a gondolatmenetet, hogy csak két tényezőt vettem figyelembe, a megbízást adó királyt és a megbízottat. Az oklevelek azonban nyilvánvalóvá teszik, hogy a kedvezményezett is szerephez jutott. Ok adták át nem egyszer az írásbeli királyi parancsot a megbízottnak. 1258-ban a győri káptalan írta: ,,

Favus atya, a pannonhalmi Szt. Márton monostor apátja átadta nekünk azt a királyi levelet", amely szerint a káptalan kiküldöttjének az apátságot a királyi emberrel együtt a Pozsony megyei Dénesdibe kellett beiktatnia.

38 Feltehetőleg a királyi ember személyére is az adományosok tettek javaslatot. Nyilvánvaló, hogy akár egyházi, akár világi volt a kedvezményezett, magafajtát keresett, azaz a magasabb állású világi magasabb állású egyházit javasolt. Alátámasztja ezt a feltevést, hogy a nyitrai püspök iktatta a Forgáchok ősét, András ispánt, a gimesi vár építőjét

39

, a Szentgyörgyieket

40

, sőt András mestert egy alkalommal maga az esztergomi érsek vezette be az adományba

41 . 33 RA 1182, Bárdosy, Suppl. 93; RA 1372, ÁÚO Vm. 50; RA 1509., 34 Ákos mester, akkor már budai prépost jegyzőjét küldte (RA 1567, ÁÚO D3. 193.) és valószínűleg ide tartozik, hogy Smaragd prépost, alkancellár helyett egyik „lovagja" járt el (RA 1031, ÁÚO XI. 410.) 35 RA 948, HOklt. 19; RA 979, HO VI. 65. 36 RA 916, CDS1 n. 233; RA 1016, ÁÚO XI. 395; RA 1239, Bárdosy, Suppl. 221; RA 1331, CD IV/3. 122; RA 1340, PRT H. 321; RA 1538, ÁÚO VD3. 166; RA 1567, ÁÚO VW". 193; RA 1591, ÁÚO Vm. 192. 37 1253-1254: RA 1029a, HO I. 30. 3

» PRT n. 305., más pl. 1260: RA 1242, HO VI. 103. 39 1249: RA 907, CD IV/2, 54. - 1253: RA 987, CD IV/2. 206. 1268: RA 1580, CD IV/3. 430. 40 1256: RA 1091, ÁÚO II. 269; RA 1092, CD IV/2. 890. 41 RA 1088, HO vm. 68.