Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Fügedi Erik: IV. Béla adományai és a szóbeliség / 39–52. o.

40 Fügedi Erik bár a köznyelv minden ilyen eljárás szereplőjét továbbra is pristaldusnak nevezte, akár a király, akár valamilyen más méltóság vagy tisztségviselő embere volt. Amikor 1258-ban a pannonhalmi apát a győri káptalannak átadta az uralkodó iktatási parancsát, a királyi embert pristaldus ipsius domini regisnek nevezte,

5 holott a kancelláriában ez már több mint egy évtizede nem volt szokásos. Ha II. András uralkodásának utolsó éveiben az iktatásnál változatlanul poroszlók működtek közre, bizonyos változás a kancellária szóhasználatában egyértelműen megállapítható. A dilectus et fidelis pristaldus

6 mellett már feltűnik a fidelis noster,

7 sőt az új fogalom, a fidelis homo noster, tehát a királyi ember.

8 A gyakorlat IV. Béla korában ezen a vonalon haladt tovább, de nem jutott el az adománylevelekben kifejeződő megszilárdulásáig. Az adományok túlnyomó többségében általában feltüntették az iktatás megtörténtét, az azt végrehajtó személyt és kiegészítették a határjárással. De még mindig maradtak ránk olyan hiteles oklevelek, amelyekben sem iktatásról, sem határjárásról nincs szó,

9 s ez még IV. Béla uralkodásának végén is megtörténhetett. Az is előfordult, hogy a donációban nem említik az iktatást, annak azonban mégis meg kellett történnie, nemcsak a jogi érvényesség miatt, hanem azért is, mert az oklevél határjárást tartalmaz.

10 Mindez azt jelenti, hogy a kancellária még nem jutott el a kialakult gyakorlat szintjére. A használt formulák is ezt az állapotot bizonyítják. Három igével fejezték ki 1245—1270 között az iktatást, a assignare, introducere és statuere igével. Az első kettőt II. András okleveleiben is megtaláljuk.

11 Az assignare előfordul cselekvő alakban akár úgy, hogy múlt időben fejezi a cselekmény megtörténtét,

12 akár úgy, hogy felszólító módban az iktatásra szóló utasítást hangsúlyozza.

13 Gyakoribb ennél a szenvedő alak, különösen a quam (terram, stb.) per fidelem nostrum ... fecimus assignari fordulat.

14 Egy alkalommal a mandaverimus assignari változat is előfordul.

15 5 CDSl H. 429. 6 1234: RA 529, ÁÚO VI. 545. Csak fidelis 1233: RA 518, ÁÚO I. 304. 7 1234: RA 527, Sztáray O. I. 1. 8 1233: RA 511, HO V. 12. 9 Pl. 1246: RA 834, Weiss, Urkb. I. 173 - 1252: RA 969, ÁÚO XL 377, - 1263: RA 1335, MES I. 491. - 1269: RA 1630, ÁÚO OL 198. 10 1262: RA 1298, CD IV/3. 57. - 1264: RA 1415, MES I. 509. u 1214: RA 290, CDSl I. 142 perpristaldum nostrum iussimus assignari; 1216: RA 307, CDSl I. 163 et eum per pristaldum nostrum ... in possessionem eiusdem terre fecimus introduci. n et eandem sibi... de nostro mandato assignavit 1263: RA 1377, ÁÚO III. 39; RA 1332, ÁÚO III. 40. assignaverat 1260: RA 1239, Bárdosy, Supl. 221. K utad Utam terram accederet et... eidem assignaret 1254: RA 1018, ÁÚO Vm. 360. — 1264: RA 1418, ÁÚO Vm. 90. - 1265: RA 1469, HO VII. 96; RA 1489, CD IV/3. 3D. 14 1239: RA 662, MES I. 330. - 1249: RA - Száz. 1947, 137. - 1250: RA 930, CD IV/2. 59. - 1256: RA 1127, Schmauck, Supl. 93. - 1257: RA 1148, ÁÚO VII. 456. - 1258: RA 1182, Bárdosy, Supl. 93. — 1260: RA 1245, ÁÚO XI. 481. - 1260: assignari jacientes 1260: RA 1246, HO VIII. 80. - 1262: RA BD, HO VI. 232. - 1263: RA 1360. - 1264: RA 1417, CD IV/3. 183; RA 1415, MES I. 509. — 1268: RA 1570, HO HI. 14; RA 1580, CD IV/3. 430. — 1269: RA 1628, ÁÚO DL 200; RA 1645, HO I. 40. 15 1263: RA 1333, Smiö. V. 260.