Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - KRÓNIKA - Kállay István: Székely Vera (1924–1991) / 230 - Bertényi Iván: Kumorovitz Lajos Bernát (1900–1992) / 230–232. o.

230 Krónika SZÉKELY VERA (1924-1991) Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek életét a második világháború határozta meg: az üldöztetés során szerzett betegsége egész életén végigkísérte, gyakran akadályozta. 1945től a fúzióig a Szociáldemokrata Párt központjában dolgozott, majd 1949-től az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója, előbb a történelem—közgazdaságtan, majd a történelem—levéltár szakon. Levéltárosi oklevelet, egyéves országos levéltári gyakorlat után, 1954-ben szerzett. Egyetemi doktor 1962-ben lett. Az egyetem elvégzése után referensként a Levéltárak Országos Központjába került, 1957—1959 között a Módszertani Csoportban működött. 1959. január 1-tól az Országos Levéltár dolgozója, előbb a II. Osztályon, majd a Forrástudományi Kabinetben, végül a Feudalizmuskori Osztályon. A n. Osztályon három évig kutatótermi felügyelő volt, majd több levéltárat rendezett. 1970-ben elkészítette a H. Osztály repertóriumának összevont mutatóját. 1984. évi nyugdíjazása után az ELTE Történelem Segédtudományai Tanszék munkatársa lett. Itt tovább folytatta a levéltárban megkezdett archontológiai munkásságát. 1968-ban jelent meg a tanulmánya Egy peremkerület történeté-ről. A következő évben az 1918—19-es forradalmak külképviseleteiről közölt tanulmányt a Levéltári Szemlé-ben. Foglalkozott (és publikált e témákról) Kunfi Zsigmond külpolitikai memorandumával, a száz év előtti Budapest közigazgatásával, a Belügyminisztérium tisztviselőivel. Nagyobb lélegzetű munkákat az archontológia témaköréből tett közzé: A központi államigazgatás tisztségviselői a dualizmus korában; A Magyar kir. Miniszterelnökség, A Király Személye Körüli m. kir. Minisztérium; A m. kir. Belügyminisztérium hivatalnoki karáról. Folyamatosan dolgozott a többi minisztérium dualizmus kori archontológiáján is. Székely Vera a magyar levéltárügy odaadó munkása volt, aki mindig mfgtette a magáét azon a helyen, ahová az élet állította. Emlékét megőrizzük. Kállay István KUMOROVITZ LAJOS BERNÁT (1900-1992) Egy komor téli napon, február 22-én a halál elszólította közülünk Kumorovitz Lajos Bernát professzort, a történeti segédtudományok Európa-szerte nagyra becsült és elismert művelőjét, gödöllői diákok és tudományos pályára készülő egyetemi hallgatók generációinak tudós nevelőjét. Egyidős volt évszázadunkkal. 1900. október 5-én széletett a Szepességben, Ötösbányán. Soknemzetiségű szülőfalujában már kisgyermekként több nyelvet elsajátíthatott, s ezek sorát későbbi tanulmányai alatt módszeresen tovább bővítve végül csaknem minden kelet-közép-európai nyelven beszélt vagy olvasott. Lőcsén érettségizett 1918-ban, s rövid időre még magára ölthette az Osztrák—Magyar Monarchia hadseregének az uniformisát. Az I. világháború után a kényszerű katonai fegyelmet egy másik, ezúttal önként vállalt, magasabb erkölcsi célok szolgálatába állított fegyelemmel váltotta fel: felvételét kérte a Premontrei Kanonokrendbe. 1919—1923 közt teológiai tanulmányokat folytatott, majd 1923 és 1927 között a budapesti Tudományegyetemen történelem és földrajz tanári oklevelet szer-