Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - IRODALOM - Pálffy Géza: Unger Mátyás emlékkönyv. Emlékkönyv Unger Mátyás negyedszázados egyetemi történésztanári működése emlékére, és születésének hetvenedik évfordulója alkalmából. Szerkesztette: E. Kovács Péter, Kalmár János, V. Molnár László. Budapest, 1991 / 219–224. o.

Irodalom 219 feladata a területén fekvő végvárak ellátása, helyőrségének táplálása volt. Az 1680-as évek derekától erre már nem volt szükség: eltűntek az erre vonatkozó feljegyzések az iktatókönyvekből, ahogy a hegytetőkről is sorban eltűntek a végvárak, csak a lengyel határt védő Munkács és Ungvár menekült meg a lerombolásukat elrendelő császári parancstól. A lipóti abszolutizmus korában, a Wesselényi-összeesküvést követően, teljesen átalakult a Kamara feladatköre: korábban az adók és a vámok kezelése mellett a kisszámú királyi birtok ügyeinek intézése csak másod- vagy inkább harmadrangú feladatnak tűnt. Most azonban a bécsi udvar rengeteg birtokot elkobzott az összeesküvésbe keveredett vagy ezzel meggyanúsított nemesektől és így a Kamara legfontosabb feladata ezek kezelése lett. A végvárak magyar helyőrségét ugyanekkor elbocsáj torták, helyükbe német katonaság érkezett, az ezzel járó konfliktusok megoldása is a kamarai tisztviselők tennivalóit szaporította. Ez az egyetlen fejezet, ahol az olvasónak eszébe juthat: az ötvenes évek végén írt szöveget tart a kezében. Szűcs Jenő ugyan világos logikával mutat rá arra a paradoxonra, hogy a magyar jog lábbal tiprásával elkobzott birtokok jövedelmének jó részét a magyar földet védő végvárak költségeire fordították, azaz a bécsi udvar „magyarellenes" intézkedései objektíve Magyarország érdekeit szolgálták. Szóhasználatában azonban érződik a korabeli „kurucos" történetírás hatása. Egy levéltári kézikönyv természetesen elsősorban azok munkáját hivatott elősegíteni, akik az adott levéltár iratait forgatni fogják. Szűcs Jenő könyvét azonban bátran ajánlhatjuk azoknak is, akik nem szándékoznak az Országos Levéltár épületében kutatni. Ha történelemszakos diakok vagy történelemtanárok a XVI—XVII. századi adózás korántsem egyszerű problémáiról első kézből akarnak világos, jól áttekinthető, de minden leegyszerűsítéstől mentes képet kapni, bízvást fordulhatnak ehhez a kézikönyvhöz. Ha számszerűen akarják látni, láttatni, hogy miért voltak fizetetlenek a végvári katonák, miért lett közmondásos a „se pénz, se posztó" állapota, itt választ kaphatnak erre a kérdésre is. A könyvben bosszantóan sok a sajtóhiba. Néha ez csak csúnya, mint amikor „ma+gister"t vagy „ergorationes"t (így!) szedett a nyomdász, máskor azonban értelemzavaró is: az index bellicus-nak nincs ott a magyar neve, így az olvasónak kell kitalálnia, hogy aligha mutatóról, inkább hadbíróról (iudex bellicus) van szó, és természetesen az sem mindegy, hogy a kamara haszna a XVI. vagy a XIV. századból származik-e. (38., 54., 82. és 99. oldalak). Ez a könyv is jelzi, hogy mekkora veszteség érte Szűcs Jenő halálával a magyar történetírást. Tóth István György UNGER MÁTYÁS EMLÉKKÖNYV EMLÉKKÖNYV UNGER MÁTYÁS NEGYEDSZÁZADOS EGYETEMI TÖRTÉNÉSZTANÁRI MŰKÖDÉSE EMLÉKÉRE, ÉS SZÜLETÉSÉNEK HETVENEDIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Szerkesztette: E. KOVÁCS PÉTER, KALMÁR JÁNOS, V. MOLNÁR LÁSZLÓ Budapest, ELTE Bölcsészettudományi Kar, 1991. 296 p. Unger Mátyás 1991-ben lett volna 70 éves. Ezen évfordulóra és hosszú, huszonötéves egyetemi történész-tanári tevékenységére emlékeztek közvetlen munkatársai, kollégái és tanítványai, a feudális kori magyar történelem jeles kutatói. A méltó emléket állító kötet