Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - IRODALOM - Thoroczkay Gábor: Magyar egyháztörténeti vázlatok I–II. Főszerkesztő: Uzsoki András. Budapest, 1989, 1991 / 215–218. o.

Irodalom 217 (17—33.). Uzsoki András a vezetésével feltárt tihanyi Árpád-kori remetetelep régészeti kutatásáról írt rövid beszámolót (35—41.)., Friedrich Karl Azzola pedig egy Esztergomban őrzött sírlap tárcsakereszt-szimbólumáról értekezett. A METEM-nél megjelenés előtt álló, ,,A Kalocsai Főszékeskáptalan története a középkorban" című kötetéből közölt egy rövid kivonatot Udvardy József (51—65.). A Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott püspöke már e kis cikkében is tanúbizonyságot ad a középkori egyháztörténet, jogélet és diplomatika kiváló ismeretéről, s bizton kimondhatjuk, hogy mind fentebb említett kötetének, mind a középkori kalocsai érsekek történetét tárgyaló, a ,,Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae" sorozatban kiadásra kerülő művének megjelenése a magyar egyháztörténetírás és középkorkutatás fontos eseménye lesz. Kovács Imre a magyarországi premontreiek középkori teológiai munkásságáról készített rövid összefoglalót, megállapítva, hogy a rend tagjai ,,a középkorban nem rendelkeztek önálló teológiai irodalommal", kimutatja viszont külföldi tudós rendtársaik munkásságának magyarországi hatását (67—75.). A második kötetben is alapos tanulmánnyal jelentkezett Adriányi Gábor. A bonni egyháztörténész professzor a magyar királyok , ,apostoli" titulusának kialakulását és újkori történetét kíséri végig, megállapítva a királyi főkegyúri joggal való szoros kapcsolatát, s feltételezve, hogy a Mohács előtti években U. Lajos Werbőczi útján hivatalos lépéseket is tett a Szentszéknél „apostoli" címének elismertetéséért, de pápai adományként a magyar uralkodók csak Mária Terézia kora (1748) óta használhatták azt. XHI. Kelemen pápa azonban ekkor a címmel esetleg együtt járó joghatóság létét teljességgel kizárta (77—87.). Bertényi Iván e cikkhez hozzászólva, Tóth Zoltán és Gerics József kutatásaira támaszkodva mutatja be a magyar uralkodók kiváltságait védő középkori „eszmei fegyverzet" két darabját, a magyar király „mindkét jogon" való egyházigazgatási jogköréről szóló ismert Hartvik-legenda részletet és a XIV. századi krónika-kompozíció 120. fejezetét, amely a Géza hercegnek juttatott égi koronáról szól. Bertényi leszögezi, hogy mindkét forrásunk bizonyítja, középkori uralkodóink burkoltan, de szembehelyezkedtek a gregoriánus pápai főhatalom-igénnyel (89-91.). Az újkori egyháztörténet tárgyköréből is közöl tanulmányokat és forrásokat a METEM-Vázlatok mindkét kötete. így az első számban Pusztaszeri László Scitovszky János hercegprímás politikai portréját rajzolja meg, kiemelve hogy a bíboros érseknek kiemelkedő érdeme volt abban, hogy a levert 1848—49-es forradalom és szabadságharc után „a Habsburg újabszolutizmus nem hajtotta végre Magyarország beolvasztását egy egységes összbirodalomba" (137—169.). Székely András Bertalan Pável Ágostonról, NyugatMagyarország talán legnagyobb e századi kultúraszervezőjéről írt szép megemlékezést ,,Egy humanista a nyugati végeken" címmel (171—176.). Bánk József tanulmányában — „ Kinek a jogán tanítanak a hittudományi karokon a professzorok?" — saját esztergomi aulista tapasztalatai, fölényes jogi ismerete alapján adja elő a budapesti katolikus teológiai katedrákra való kinevezési jogszokásokat. A volt váci érsek-püspök egészen a Hittudományi Akadémia 1950-es felállításáig kíséri végig a tanszékek betöltésének történetét, megállapítva, hogy , ,az egyház tanításának hivatalos előadása, akár egyetemi szinten, akár általános iskolában, az illetékes helyi főpásztor engedélyével történhet"(177—194.). Mészáros István, az ismert neveléstörténész, a magyarországi római katolikus tanügyigazgatás történetét tekintette át, a XVI. századtól egészen az 1948-as államosításokig (221—256.). A forrásközlések között találhatjuk Magyar István Lénárd tanulmányát az alvinci ferences krónikáról (373—408.); Tüskés Gábor és Knapp Éva a barokk kori búcsújárás forrásait veszi számba (409—424.). A második kötetben találhatjuk Bán László tanulmányát Baja XIX. századi vallásos egyesületeiről (113—116.). A források sorában Mészáros István Lendvay József egykori somogykoppányi körjegyző emlékiratából közöl néhány részletet (201-216.).