Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Vajay Szabolcs: A könyvtáradományozó Ráday Gedeon / 193–213. o.

194 Vajay Szabolcs — javarészt nem is áhított — címadományozásokkal „hígítja". így emelkednek a főrendek közé Prónayak, Podmaniczkyek, Jeszenákok, Vayak... valamint a Rádayak is. „Kuruc előzmények" mindahányukat árnyékolják ugyan, bár a hetvenéves távlat többnyire már elmosott minden gyakorlati fenntartást. Ami számít, az a n. József szorgalmazta reformszellem elfogadása, amit a magyar protestantizmus elitje inkább hordoz, semmint az ókonzervatív katolicizmus immáron vegyesösszetéteíű arisztokráciája. A „kalapos király" tehát emez új erők főrendi bekapcsolását szorgalmazza, másminő „vércserére" a határozathozók szűk körének megújításában nem lévén lehetőség.

1 Ennek az új — hallgatólag szinte forradalmi — társadalomformálásnak kedvezményezettjei közé sorolandók a Rádayak. Báróságra Gedeon emeltetett, vármegyéjének máriateréziás diétái követe, a „Péceli Nagyúr" akitől „szinte minden függött" az ország fő- és székvárosa körötti Pest vármegyében. Ám a jozefinista reform eltökélt híve sem volt híján „kuruc előzményeknek". Apja Pál, a Fejedelem titoknoka, követe, majd kancellárja. Igaz, józan protestáns megfontoltságában a vesztett ügy keserűségén tiszta lelkiismerettel — a száműzött Rákóczi jóváhagyásával — felül tudott emelkedni, illetve dinamikáját a nemzeti megújulás javára átértékelni. Példája ennek 1715. évi országgyűlési ténykedése és 1723-ban a Pragmatica Sanctio protestáns támogatását elérő buzgalma, amivel talán egy újabb katasztrófára vezető elégedetlenség robbanó kártételét semlegesítette. Magyar kitekintése a nemzetközivel párosult: „megértette" a helyzetet, anélkül, hogy a nemzeti létfenntartás egyetlen valós célkitűzését szem elől vétette volna.

2 Az apai örökség eme erkölcsi tőkéjéből táplálkozó Gedeont emelte fi. József bölcs kiválasztással magyar báróságra,

3 amit a „kalapos király" elhunytát követően II. Lipót sietett egy grófi adománnyal szavatolni, a tiszavirág-éltű proto-reformkor két esztendejében.

4 Modern megújulásunknak emez első szándékát, szinte a tragikomédiát súrolón, a megújulás európai mentora, maga a francia Forradalom törte le, amelynek demokratikus társadalomújítása a Habsburg Birodalom viszonylatában csakhamar a napóleoni imperializmus politikai és katonai realitásába váltott. Az első magyar reform-kísérlet így azoknak pálfordulásán bukik meg, akik a reformot Európa-távlatban kezdeményezték. A száműzött Napóleon már négy éve halott, amikor az Akadémiát alapító Széchenyi újból rokkára teszi az 1792-ben elszakadt fonalat, amelyhez a Szent Szövetség közvéleményének konceptusában nem a megújulás eszméje, hanem Martinovics és társainak „áldatlan vére" tapadt... A gróffá tételét épp csak húsz hónappal túlélő Ráday Gedeon hasonnevű dédunokája már szervesen ízült a magyar arisztokrácia új ötvözetébe: diétái követ, nógrádi főispán, a Felső Tábla hivatalosa. Protestáns hagyományaihoz híven, az ez idő tájt lassadán virágjába szökő szellemi életnek is egyik motorja: a Nemzeti Színház intendánsa és — számunkra itt ez a fontos — az öt nemzedéken át gyűjtött és gyarapított családi könyvtárnak a közszellem elitje számára hozzáférhetővé tevője. S hogy az udvar felé sem volt híján a megkívánt magatartásnak, bizonyítja a Lipót-renddel történt Ferenc József-i kitüntetése, éppen kulturális tevékenységének elismeréseként.

5 Ennek, az e néven immáron negyedik Ráday Gedeon grófnak

6 vesszük itt ősfáját górcső alá. Nem őseivel hivalkodón, hanem társadalomtörténeti hátterét elemzőén: hová is ve1 A jozefinizmus társadalompolitikájának magyar vonatkozásait két alapvető tanulmány tárgyalja: Balázs Éva: Bécs és Pest-Buda a régi századvégen, 1763—1800, és Benda Kálmán: Emberbarát, vagy hazafi? (Tanulmányok a felvilágosodás korának magyarországi történetéből. Bp., 1978.) Nemzetközi kitekintésére vö. E. Wangermann: The Austrian Achievement, 1700—1800. London, 1973. 2 Ráday Pál életrajzához, vö. Esze Tamás (szerk.), Ráday Pál Emlékkönyv. Előadások és tanulmányok születésének 300. évfordulójára. Bp., 1980. 3 Bécs, 1782. febr. 8., vö. Liber Regius (továbbiakban: LR), LH. 173. 4 Pozsony, 1890. nov. 18., vö. LR, LV. 44. 5 Pályafutása részleteire, vö. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XI., Bp., 1906. 343—346. 6 A dédapa-nagyapa-dédunoka sorozat mellett, egy nagybácsi is a Gedeon nevet viselte.